Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-22 / 4. szám

IV, év. Egy évre 4 korona, fél évre 2 korona, legyed évre 1 kor. Egyes szám 8 ílUér. Zalaegerszeg, ISÖ3, január 22„ / f J 4. sxáBra. Hazai dolgok hirűa tése feláron : egy elé. 39 E. Hyilflór sora t korona. Saork. és kiadóhivatal : VTlasaics-u. 25. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORTÁTH LAJOS. mbg-jblenik: hetenként csi!rTöE,TÖE:öisr este. # fűzfavesszők. Zalavármegyébeii több helyen van már kosárfonó tanfolyam. Van Tapolczán, Nagyrécsén, Sümegen, Stridón, Alsólendván, Zalaszántón, Zalaegerszegen s talán még máshol is. A kosarakat legtöbbnyire fűzfavesszőből készitík. S a mennyire számbavehetetlen silány portéka önmagában a fűzfavessző, annyira nagy jelentősége van a háziiparilag készített kosarakban a közgazdaságra nézve. Igaz ugyan, hogy mostanság ez a gazdasági <umk hasonlatos annak a magyarnak a i „züdlkodásához, aki a társával százakat és czereket ellumpolt s reggel egy szál gyulán gyújtják meg a két czigarettát, hogy csalják meg a zsidót. Az igy van. Hozhatok fel példákat is. A ki nem reslelli, kisérje figyelemmel egyik-másik vidéki lapnak az árverési hirdetéseit. És hogy cserélnek gazdát ezek a hold földek! Mintha a huszonegyre raknának föl egy-egy birtokot. Most. olvasok egy végrehajtást, melyet Háj ón vittek végbe egy gazda birtokán. Lefoglalták nyolcz hold szántóföldjét és házát. Az árverést megtartották a gazda nélkül. Kiáltották: két korona! senki többet? És senki sem igért többet. A dob pergett: két korona! először, mászor, harmadszor — drumm! s a kétezernégyszáz koronára becsült ingatlanok eladatlak két koronáért. .. Nincs baj. A gazda ezalatt hazakerült, kétségbeesve futott fűhöz-fához. A birtokát visszakapta. De nem olyan szerencsés mindenki, mint a hájósi gazda. Százan meg ezeren nem kapják vissza. Zalamegyében közbeszélgetés tárgya, hogy egyik-másik községben, csak itt tul a Yáliczkán, egy-egy félhold rét 1, mondd egy koronával kél el az árverésen. Meg van az oka is, miért. Az istenverte embernek a portáján nem liczitál az atyafi, a testvér, a sógor, a koma, sem a barátja, sem a szomszédja, egyrészt azért, mert fáj a lelke, másrészt azért, mert irtózik a szemrehányástól. Liczitálás azért mégis van. Liczitál az, a kinek nem fáj a lelke a magyar pusztulásán, a kinek sem inge, sem gallérja az a nagy tábor földturó nép. És adják és veszik a félhold földeket egy koronáért. . . Oh, bátran hasonlít ez a gazdálkodási folyamat a lumpoláshoz. Ili 3 tehát hajnali kijózanodás idején takarékoskodni legalább a gyufán. S Magyarországnak nemcsak egy falujában lumpolnak ilyen formán. Illő tehát, hogy Tapoiezán, Nagyrécsén, Sümegen, Stridón Alsóleniván, Zalaszántön s Zalaegerszegen is össz*ijedjék a hulladék fűzfavesszőket. S ha se nem humor, se nem tréfa a gyufaszálon kezdődő takarékoskodás, hanem komoly elhatározás : akkor tiszteletre méltó, mert eredményes is. A ki mindenét elvesztette, de még épeszű és ép-kéz-láb, még tisztességes életet élhet, sőt vagyont is szerezhet. Oh, nem kell kicsinyelni tehát a fűzfakosárfonást se. Csak ebben legyünk kitartók és fokozatosan haladók. Mert a fűzfavessző alatt nem csupán a fűzfavesszőket kell érteni. Érteni kell az összes házi ipari dolgok meghonosodását. A tanfolyamon levő 40 ember közül kettő köziparrá fejleszti, amit itt tanult, a többi háziiparilag folytatja, aztán szomszédról szomszédra tovább terjed s felhasználják az emberek a fűzfavessző mellett a mogyorólavesszőt, a rekettyebokrot, a szalmát, a kukoricza laput kosárnak, széknek, kalapnak ; és seprűnek a nyírfát, orsónak a szilvafát, s egyébre a kiszáradt dióiát, akáczfát, kőrisfát. Ha ugyan elég egy életre ez a négyheti tanfolyam ; ha nem vénült bele a renyheségbe ez a magyar ember. Nem vénülne bele a renyheségbe a magyar ember sem, ha gyermekkorában tanulná a gazdaságtant — a csillagászattan helyett. Ha az iskolák lennének terjesztői a házi iparnak : a gyermek, aki eddig azt tudta, hogy a fűzfavessző istenátka, melylyel megverik, — igy azt tudná, hogy a fűzfavessző isten áldása, mely őt becsületes munkára szoktatja s tisztességes életet biztosi', számára. Borbély György. Á tudomány. Nem mindennapi bűneset tartja izgalomban a temesmegvei Omor község lakosságát. Nyomozó komiszárjusok szállották meg a Tar Mihály lakóházát. Egy vörös öves pap, egy főszolgabíró, egy jegyző, egy községbiró. A fiút, Istvánt, aki bűnrészességgel vádoltatik, legfelsőbb akadémiai rendeletre elkülönítették az apától, a fővádlóitól. tm ^ föld rabjai. Ha nem volnátok oly erősek, A buja, pompázó mezőnek Kebele kopáran maradna. A tavasznak mosolygó napja Hiába sütne le reája, — Hiába . . , Ha olyan gyorsak nem volnátok, A tél köszöntene reátok, S a gabna se volna gyűjtve, Talán még renden se feküdne; A tavasz ott érné a hóban, — A hóban . . . Ha oly ügyesek nem volnátok, Az örökké éhes világot Nem tarthatnátok el kenyérrel. Úton-útfélen, szerte-széjjel A szem éhenhalót találna — Találna . . . Ha nem volnátok olyan gyávák, Szorgalmatok javát, virágát Nem adná'ok annak robotba, Ki a szerszámot meg se fogja, Dőzsöl tirajtatok mulatva — Mulatva . . . Ha nem lennétek olyan lusták, Ha tél hava lepi a pusztát: Míg a szobában ültök tétlen, Megfogyva hitben és reményben, Gondolhatnátok a jövőre — Jövőre . . . Ha egyszer végre-valahára, Hallgatnátok az ész szavára: A szolgaság bús északája, A szabadság napjára válna. Mi szép is lenne ugy az élet! Az élet . . . Csizmadia Sándor. parsaihoz. Eljegyzés, — liálzasséig. Ha két rokon érzelmű s egyenlő gondoIkodá

su lélek bensőleg szereti egymást, ugy hogy az életben többé szétválni nem akarnak : akkor a különben kedvező viszonyok mellett következik az a lépés, mely az eljegyzéshez vezet. Az a szép bizalmasság mely a jegyes életnek virágát képezi, föltételezi egyúttal a menyasszony legszereteti-eméltóbb figyelmét vőlegénye iránt. E figyelem pedig áll abban a gyöngéd törekvésben, hogy tegyen meg mindent a mi neki tetszik, a mi örömet okoz neki; másrészt pedig kerülje a leggondosabban mindazt, ami őt kellemetlenül érinthetné. A szeretetnek ezen megnyerési módja pedig végtelenül könnyű és biztos. Némelykor egy csekélységtől függ az, hogy a kívánt eredmény meglegyen. Lehetnek azok kis megszokások a melyeket vőlegénye kívánságára fölvehet, vagy letehet, taláncsak egy kis változás az öltözködésben, a mely neki tetszik vagy nem teiszik; talán egy oly meglepő ajándék, amelyet ő már régóta óhajtott. Mindezek oly figyelmességek, melyeket a szerető menyasszony szívesen tanúsít jegyese iránt. Az ilyen alkalmakat felhasználja jallemének tanulmányozására, fény és árnyoldalainak lehető kipuhatoláíáia, hogy e szerint a későbbi társalkodás s érintkezés módját megállapíthassa. Valamely férfiúnak, főleg már korosabb férfiúnak jelleme nem oly nyilvános hagy bárki számára vizsgálat, nélkül könnyen hozzáférhető s azonnal kipuhatolható legyen ; zarkozottabb saokott lenni 8 mégis igen szükséges és fontos dolog a menyasszonyra nézve, hogy jövő hitvesének erkölcsi oldalát biztosan és pontosan megismerni tanulja. Sokkal kevesebb lenne a boldogtalan házasság, ha ezen annyira fontos pontot nem vennék oly könnyelműen az illetők. Meg kellene gondolnia a gyöngéd nemnek, hogy abban rejlik a nő legnagyobb ereje, ha a szenvedélyeket és hibákat, az erényeket é? gyöngeségeket s általában mindazt, a mi valamely ember jellemét képezi — pontosan és tökéletesen tanulmányozza s igy tisztában legyen aziiánt, hogyan kell majd bánni a jövő férjével, hogy megalapittassék a család boldogsága. A jegyesek előtt szép és boldog utak vannak,