Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A magyar népnév legrégibb előfordulásai a forrásokban: Pais Dezső Emlékkönyv (1956), 268-75
268 és az ugor—török háborúban résztvevő mindkét tábor Muageris és Anonymus mogtr-je mellett most már Ibn Rusta adatára is hivatkozott (vö. BARNA FERDINÁND: AkNyelvÉrt. XI/10, 35; VÁMBÉRY ÁRMIN: OU. XI/11, 21, 34). A vita során azonban nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a mugy.rlya névalak W-jának, s csak MUNKÁCSI BERNÁT (Ethn. VI, 76) hangsúlyozta 1895-ben a moger ~ Muager ~ moğgarije egyezést. De még ugyanabban az évben ő is a „ mağgarije" olvasatot fogadta el (NyK. XXV, 273), közben ugyanis KUUN GÉZA (AkÉrt. 1894: 223) Gardizi és más források (vö. alább 274) alapján a mağgarie olvasat mellett döntött. MUNKÁCSI (Ethn. VI, 140) tárgyalta először behatóan azokat a földrajzi neveket is, amelyek az egykori Kazáni, Szimbirszki, Penzai, Tambovi és Szaratovi kormányzóság területén fordulnak elő, és a mazar- ~ mozar- ~ mozer-, valamint a mizar~ miier- ~ mizer- elemeket tartalmazzák, s ő mutatott rá arra is, hogy a kaukázusi Mağar romjaitól nem messze szintén előfordul a mazar- földrajzi névi elem. Mindezekben MUNKÁCSI honfoglalás előtti magyar nyomokat látott. Az ugor—török háború alatt, 1896-ban adtak ki nálunk is egy igen fontos óorosz forrást, amelynek bizánci eredetije valószínűleg a X. században készült (vö. MORAVCSIK : MNy. XXIII, 259; Uő., MTörtBizForr. 131, 247 — 8). Ebben a magyarok maguk használta neve magért. Az illeszkedés nélküli magért névalak Konstantinos Meyéggg-éve] (vö. GYÓNI MÁTYÁS, GörFeljSzórv. 89—90) együtt a legfontosabb ide vonatkozó bizánci adat. 1 II. MUNKÁCSI 1895-ben írt cikkei már mindazokat az egymással szorosan összefüggő kérdéseket felvetik, amelyek a magyar névvel kapcsolatban azóta is foglalkoztatják tudományunkat. Ezek: 1. a magyar népnév etimológiája, 2. a magyar népnév ómagyar alakjai, 3. a Muageris-kérdés, 4. az arab névalak, 5. a magyar népnév oroszországi előfordulásai. 1. A magyar népnév etimológiájával és a kérdés történetével illetékes finnugor nyelvészek 1895 óta ismételten foglalkoztak. A magunk részéről csak annyit jegyezhetünk meg, hogy REGULY régi magyarázata, amely szerint a magyar összetett név, és első eleme, a magy- azonos eredetű a manysi-k saját népnevével, ma is általánosan elfogadott (vö. ZSIRAI: NyK. LIII, 64 — 74). Az etimológia alapján tehát a magyar népnév első szótagját régi a-val kell képzelnünk: „A magyar név magy- elemének megfelelő vogul és osztják szavak hangmegfelelését mindezideig nem sikerült teljesen tisztázni. A vogul alakok palatalis hangrendűek (KANNISTO vogul hangtörténete alapján *mánt$- ~ *ment.$- alakokat vehetünk fel), az osztják adatok viszont ősosztják veláris hangrendű *mantS- alakra mutatnak. Az északi vogulban elszigetelten álló moÉ alak még kérdésesebb; valószínűleg helyesnek fog bizonyulni Z8nuinak az a feltevése, hogy ez az osztjákból való átvétel (NyK. LIII, 73). 2 1 A *MáCagoi téves névalak, amelyet régebbi őstörténeti írod almunk bun gyakran idéztek (vö. MORAVCSIK: NyK. L, 288 - 90). 2 ZSIRAI adatait meg nem győző módon csoportosítja át MOÓR ELEMÉR (NyK LIV , 88, 94), aki a moS frátria-név és az arab mugy.r- (vö. alább 274) névalak alapján egy *i»oáJ- eredetit következtet ki. — Cz. K. 59
