Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Az Árpád-kori mohamedánokról és neveikről (Névtudományi előadások a II. Névtudományi Konferencián: Nyelvtud. Ért., 70.sz., 1970), 254-59
268 Az Árpád-kori mohamedánokról és neveikről 1. Árpád-kori királyaink korában számottevő mohamedán lakossága is volt Magyarországnak, amely egészen a XIII. század végéig szerepelt történelmünkben, és magára vonta a pápák figyelmét is. Árpád-lori törvény hozásunk, különösen I. László és Kálmán törvényei, vizsgálatot és kemény elnyomó intézkedéseket írnak elő azok ellen az „izmaeliták" ellen, akik csak színlelik a kereszt vénséget, de titokban továbbra is megtartják az iszlám törvényeit. A XIII. század pápái, 111. Honorius, IX. Gergely, IV. Orbán, IV. Honorius és IV. Miklós, több alkalommal is a mohamedánok elleni intézkedések megtételére ösztönözték a magvar királyokat, különösen attól ova őket, hogy mohamedánokat magas tisztségekhez juttatva, módot nyújtsanak nekik a keresztyének elnyomására és keresztyén rabszolgák tartására. Árpádkori törvényeink és egyéb írott forrásaink főleg az Ismaelita néven említik a mohamedánokat, a pápai levelek következetesen a Saracenns néven emlékeznek meg lóluk. De az utóbbi nálunk is megjelenik a XIII. században .II. András egyik iratában, mégpedig az Ismaelita név szinonimájaként: ,,Sarareni, sive Ismaelitae". Ez arra mutat, hogy a Sarartmış névben nem meghatározott mohanxdán területről ideszármazott mohamedánok nevét kell keresnünk, például a Szíriából kivándorolt arabokét (vö. erről a lehetőségről EtSz. böszörmény alatt), bár a Saracenns eredeti jelentése nem szólna ez ellen (The Oxford Dictionary of English Etymology. 196ü. 788: W. VON WARTBURG, Französisches Etymologisches Wörterbuch XI. Basel, 1964. 217 211. A Saracenns név mindenesetre korán meghonosodott nálunk is a beszélt nyelvben, amit a név helvnévi használatán kívül a későbbi szerecsen torma hangtani sajátságai is tanúsítanak. Ugyancsak az Ismaelita név szinonimájaként jelenik meg 1395 körül a böszörmény név is (BesztSzj. 82). amely a XIII. század óta szerep( 1 helynevekben is. 2. A böszörmény névvel kapcsolatban nálunk már régebben (RKTHI LÁSZLÓ, Magyar pénzverő izmaeliták és Bessarábia. Arad, 1880 23), külföldön pedig újabban (Z. V. TOOAN, Ibn Fadlán's Reiseberieht. Leipzig, 1939. 172, 217 20 I. HRBEK AOr. V, 217 9) felmerült az a gondolat, hogy <• név nálunk nem, mint etimológiájából gondolhatnók (a böszörmény a perzsa muslimán többes ,-zámú formának török közvetítésű átvétele), az Ismaelita.-hoz és a Saracenus-tioz hasonló vallási megjelölés, hanem egy steppe-környéki nép neve, amelv Hvárezm körzetéből, közelebbről a Szir-darja alsó folyásának vidékerői (Piano Carpini, 1247: „Terra Biser minorwm") került Európába. A mai.'varországi böszörményeken kívül hivatkozás történt ebben a vonatkozásba' < L'v bisermen nevü, a votjákokkal együtt élő néptöredékre is. Ezt a feltevést m m utasíthatjuk el fenntartás nélkül, bár gyér adataink aligha teszik lehetővé a böszörmény név jelentésének pontos meghatározását. Figyelembe kell ucvanis vennünk, hogv a magyarországi mohamedánok két csoportja közü! a fentosabbik, a kálizoké, valóban Hvárezm környékéről került hozzánk 3. A hvárezmi, pontosabban Szir-darja környéki kálizok útja a volgai bel"árok, kazárok, besenyők és később a kunok földjén vezetett keresztül. Ai onvmus szerint már Taksony vezér korában nagyszámú izmaelita érkezett hazánkba „de terra Bular". Sokan arra gondolnak, hogy Anonymus itt is lésőhbi eseményeket vetít vissza a vezérek korába, egyesek pedig nálunk 99
