Magyar Országos Tudósító, 1929. január/1

1929-01-02 [001]

megtenni, hogy többet kérjek a szeretetből és bizalomból, mint amennyit eddig kaptam. ík nem szabad hálátlannak lennünk a mult esztendő ajándékaival szemben Sun, nt>rt ha nem is telj&Sodott minden magyarok vágya és nem is kaptuk vissza a mi régi nagy országunkat, mégis azt érzem, hogy az elmult esztendőben nagy lépéseket tettünk vágyaink teljesülése felé. - HZ amerikai ut alkalmával láttam a külföldön azt, milyen szimp tiákat keltett világszerte a magyar ügy és ez az ut azt a runaúktlen hitet keltette bennem, hogy a mi ügyünk jó uton halad előre, /Ugy vrn!/ - Ami pedig belső életünket illeti, a nagy nehézségek ellenére mégis csak megindult az alkotó munka. Fővárosunkban is sok nagy dolgot hajtottunk végre. Csak röviden utalok a beruházó programra végrehajtására, fontos szociális, közegészségi, közélelmezés 1 és egyéb intézmények megalapozására , a Községi Takarékpénztár létesítésére. •

is - A múltban kitűzött prográramunkat a jövő esztendőben-folytatni akarjuk. Azt akarjuk, hogy minél kevesebb legyen a szegény ember, a boldogtalan, az, Ínséges ember és hogy szociális akcióink minél nagyobb terjedelmet a;/er jenek. Szeretném, ha a jövő esztendőben minél több lenne a jólét, a boldogság, az egészség, a kultúra! /Élénk helyeslés./ -Csilléry András hivatkozott a jövőre és hivatkozott arra a közérdeklődésre, amelyben a főváros a készülő törvényalkotás szempontjából áll. F-lmerül az a kérdés, hogy az uj szabályozás megfog-e felelni a magyar világváros érdeke,inek. - Budapestet nem fejedelmi kegy alapította. Budapestet a rntgyar nemzet épitette ./Ugy van./ A nemzet körülvette szeretetével ezt a várost,gazdasági, kulturális centrumává tette és megadta neki azt a nagy szabadságot, azt az önrendelkezést, amely az erő teljes kifejtésének egyedüli biztositéka. Kost ezzel a tradicionális múlttal ellentétes tendenciát látok és azt látom, hopj a fővárost bizonyos tekintetben hátrább teszik, mint a múltban volt.Talán ugy fejezhetnénk ozp ki, hogy mig azelőtt egy gazdasági ós kulturális centralizáció volt és a mellett a közigazgatási decentralizáció, addig ma megfordított az irányzat, amely arra törekszik, hogy Budapest ne legyen már olyan jelentós gazdasági és kulturális centrum mint volt, viszont erői ne tudjanak olyan akadálytalanul és zavartalanul érvényesülni, mint a múltban. é Én aggodalommal látom ezt a tendencia; és mint a főváros első polgára, hivatkozom arra, hogy mindenkor, de különösen ma a megcsonkított országban mindent meg kell tennünk arra, hogy a reprezentatív főváros a maga teljes épségében, kulturális és gazdasági nagyságában és erejében megmaradjon, mert még a látszatát is kerülni kell 'annak, hogy a főváros kisebbítésével az ország megkisebbítós ét befejezett dolognak kívánjuk tekinteni. /Hosszantartó helyeslés./ - Lélektanilag sem értem ezt a felfogást. Nemzet és főváros sohasem állottak olyan közel egymáshoz, mint most. A főváros történeteben volt olyan korszak, amikor a nemzet és főváros teljesen egyesültek egymással. Ez a Vörösr-artyak, Kisfaludyak, Petofiek kora volt. De volt ezzel ellenkező korszak is, amikor ez a főváros eltávolodott c szent nemzeti hagyományoktól és idegen istenek oltárain áldozott. Ha van az elmúlt esztendő városi politikáé jának valami érdeme, akkor ez az, hogy a fővárost és nemzetet ismét közelhozta egymáshoz és egy szent és nagy eszmében, a keresztény, nemzeti gondolatban egyesiteni tudta a fővárost nemzetével. /Hosszantartó taps!/ - Nem vagyok kishitű. Olyan hatalmas erkölcsi és eszményi erőt látok a fov'rosban, hogy ezt az erőt. semmiképpen nem lehet elnyomni. Én az újévre csak azt kórwm, folytassuk tovább az elmúlt évek politikáját, folytassuk a nemzeti egység politikáját, mert hiszen ha ez a pártszenvedélyek viharában K jett is létre, nagyszerű mérsékletet tudott mindenkor tanusitani és ha a , nemzet szebb eszményeiért is dolgozott, mindenkor a főváros nagyságáért és i , aindon polgáráért is küzdött. /Ugy van/Szent ideáljainkat szemelőtt tartva :. küzdeni fogunk Budapest nagyságáért, a főváros önrendelkezési jogáért és haV taImáért is, amelyre a polgárság boldogulása érdekében feltetlenül szükség i v an . Percekig tartó taps fogadta a polgármester szavait.