Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Németh József: A 18. század művelődése, a szabadkőművesség

• Zala megye ezer éve következtethetünk tevékenységük legalább egy részére. Későbbi sorsukat, a mozgalom részleges újjáélesztésére tett bátortalan kísérleteiket Horváth Ádám levelezéséből követhetjük nyomon. Ezek szerint még 1775-ben Varasdon lett „A szabadsághoz" nevű páholy tagja Mlinarich Lajos ügyvéd, a megye későbbi alispánja és Somssich Lázár, a későbbi diétái követ. 1783-ban ugyanitt, az ekkor már „A jó tanácshoz" nevet viselő páholyba vették fel Althan János császári és királyi kamarást, Spissich János exaktort, Inkey Imre ügyvédet, Zala megye ügyészét, Hertelendy Mihályt és Laky István előbb salomvári, később csatári plébánost. Tudjuk, hogy utóbbit 1784. április 20-án avatták fel. Ez évben Inkey Károly a monyorókeréki, „Az aranykerékhez" páholy 2. felügyelője volt. Ugyancsak az évtized közepén vették fel a bécsi „Az igaz egyetértéshez" páholy tagjai sorába Festetics Györgyöt is. 1789-ben Pesten Nagyváthy János, 1790-ben Szapáry Péter lett páholytag. Pálóczi Horváth Ádámot és a megyében is birtokos Sárközy Istvánt is Pesten fogadták be 1789 őszén. Nem tudjuk, eljutott-e a felavatásig, s ha igen, melyik páholyban Babocsay József kanizsai orvos, akinek kéziratban maradt fenn egy szabadkőműves gondolatokat védelmező műve. Valószínű, hogy ő is Pesten, 1789-ben, tanulmányai végén nyert felvételt, de tevékenységéről mindmáig kéziratban maradt munkáján kívül egyéb adatunk nincs. Az 1790-es évek legelején a varasdi páholy áttelepült Zalaegerszegre. A jelvényeket titokban Horváth Ádám hozta át. Érdemes a páholy tagjait részletesebben is megismerünk, mert csak így válik érthetővé a következő esztendők néhány zalai eseménye is. Varasdról voltak páholytagok: Spissich János alispán, Althan Mihály János főispán, Mlinarich Lajos másod-alispán, Inkey Imre táblabíró, Laky István plébános, Kozits István táblabíró, Hartl József varasdi gyógyszerész. Más páholyokból társultak: Horváth Ádám, Sárközy István, Szegedy János felsőőri prépost, Ghilányi János kapitány, később Vásárhelyi Sámuel győri református lelkész, Tuboly László nagylengyeü birtokos, főszolgabíró, Király József kamarai inspektor, Csépán István ügyvéd, Csernovics Ádám nyugalmazott titkár, Csány Ferenc, vasmegyei szolgabíró, 1793-ban felvették Varga László nemesapáti birtokost is. Nem tudjuk, mikor csatlakozott hozzájuk Kazinczy Ferenc. Feltételezhető, hogy az ő részvétele csak jelképes volt, hiszen a nagy távolság miatt a páholy munkájában nem vehetett részt. Fennmaradt azonban Horváth Ádámhoz írt levele, melyben örömét fejezi ki a befogadás miatt: „A mi fő tisztelendő Terentiusunknak mondj nevemben egy háládatos örvendező idvezletet szerencsésen tett utazásáért és köszönd meg, hogy fiának fogadott... Nékem véletek lenni nagyobb szerencse, mintsem hogy erről lemondjak."(Terentius = Spissich szabadkőműves álneve) Festetics, Nagyváthy és Babocsay tagságáról nincs adatunk. Csak sejthetjük, hogy Festetics és Babocsay ismerték egymást, hiszen utóbbi írta meg a Festetics által épp ez időben fejleszteni szándékozott Hévíz első magyar nyelvű szakszerű ismertetését. Az sem kizárt, hogy Festetics és Babocsay közt a kapcsolatot Nagyváthy jelentette, aki ekkor már Keszthelyen volt jószágigazgató. A tisztikar a következőkből állt: Főmesten Spissich János, helyettes főmester: Althan János, felügyelők: Mlinarich Lajos és Inkey Imre, titkár: Horváth Ádám, szertartásmester: Ghilányi János, szónok: Somssich Lázár, kincstárnok: Laky István. Összejöveteleik helyszínét nem ismerjük, több utalásból arra következtethetünk, hogy erre alkalmanként az arácsi hegyen, illetve Alsónemesapátiban, Varga Lászlónál kerülhetett sor. A páholy egyik fő célkitűzése a vallási türelmetlenség ellensúlyozása volt. E célból 1791-ben egy röpiratot is kibocsátottak: „A vallás dolga Zala vármegyében a mostani idő-fordulatban. Nyomatott az Okos Jámborságnál 1791." Rövid bevezetője feltehetően Horváth Ádám szövege. Három dokumentumot tartalmaz: Közli Mórocza Sámuel levelét, melyet a Balaton felvidéken lakó nemesek nevében a protestánsok vallásszabadsága ügyében a megye főispánjának írt. A beadványra Althan János válaszolt. Spissich János alispán beszédével zárult a füzet. Mórocza levelét más forrásból nem ismerjük, Althan és Spissich beszédét — apró eltérésekkel — a megyegyűlés jegyzőkönyve is megőrizte. A kötetke bevallott célja, hogy bebizonyítsa: a megye protestáns nemessége megfelelő módon tudja védeni saját érdekeit, vallását. Bizonyságot akar szolgáltatni arról, hogy a megye vezetői bölcs és egyenes szívű emberek. Nemcsak tudnak magyarul, hanem a hivatalos levelezést is többnyire anyanyelvükön intézik. Ugyancsak a vallási türelemmel kapcsolatos egy másik, általában Horváth Ádámnak tulajdonított kiadvány is: „Boronkay József Diaetai Ozatziója magyarul, Apud Misericordiam 1791." Az országgyűlésen szenvedélyes viták folytak a vallásszabadságról. Ennek során Boronkay József somogyi követ 1791. január 18-án elmondott beszédében indulatosan, nagyon szűk látókörűen igyekezett csökkenteni a vallásszabadság mértékét, a katolikusokon kívül minden más vallás jogait a legkisebb körre szorítani szándékozván. A latin nyelvű beszéd nyomtatásban is megjelent. Horváth Ádám ezt lefordította és Boronkay érveit cáfoló saját jegyzeteivel kisérve kiadta. Szellemes érveléssel állítja szembe ellenfele állításaival a Biblia szavait, jó érzékkel veszi célba a követ beszédének következetlenségeit, gyenge pontjait. Noha címlapja nem jelezi sem a szerzőt, sem a kiadót, joggal tekinthetjük az egerszegi páholy egyik, talán legjelentősebb kiadványának a „Felfedezett titok" című regényt. 1792-ben jelent meg. Hogy kinek a műve, az a korabeli olvasónak nem nagyon lehetett titok. Kazinczy már a nyáron megírta Erdélybe Aranka Györgynek, hogy „Horváth Ádám egy Psychológiát ada ki, most pedig egy kőműves munkát ad ki." Nem volt talány a szerző Zala megyében sem. Kresznerics Ferenc, 1793-ban salomvári, majd zalaegerszegi káplán, a könyvet elolvasván naplójában feljegyezte: „Sok okaim vannak, melyekre nézve azt Horváth Ádám munkájának gondolom lenni." Ha a címmel nem törődve kezdjük olvasni, szokásos szentimentális regénynek vélhetnénk. Egy fiatalember vall 124