A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Németh József: Horváth Ádám, a szabadkőműves és politizáló költő

nünk a páholy tagjaival, mivel névsoruk nemcsak Horváth szellemi környezetéről árulkodik, hanem megmagyarázza azt is, hogy Zala vármegye miért tudott ez időben olyan rendkívül haladó szerepet betölteni. Arra is feleletet kapunk, hogy jó negyedszázad múlva, amikor Horváth ellen császári parancsra vizsgálat indul, miért mentették ki őt a megyei tisztségviselők. A Zalaegerszegi páholy tagjai voltak: Spissich János alispán, gr. Althan Mihály János főispán, Mlinarich Lajos másodalispán, Inkey Imre táblabíró, Somssich Lázár táblabíró, később Zala megye követe, Laky István csatári (korábban salomvári) plébános, Kozits István táblabíró, Hartl József varasdi gyógyszerész, Horváth Ádám mérnök, Tuboly László aljegyző, Sárközy István aljegyző, Szegedy János felsőörsi prépost (Szegedy Róza gyámja), Ghilányi János kapitány, Vásárhelyi Sámuel református lelkész, Csépán István ügyvéd, Csány Ferenc Vas megyei szolgabíró.

20 A páholy újabb tagokkal is bővült. Későbbi utalásokból arra is következtethetünk, hogy öszszejöveteleik legalább egy részét a Balatonfüred melletti Arácsi-hegyen tartották. Itt még húsz évvel később, 1814 nyarán is összejött néhány régi szabadkőműves testvér, amint Sárközy István leveléből megtudjuk.

21 1792-ben csatlakozott hozzájuk Kazinczy is. Az erről szóló egyik híradás épp Horváthnak címzett levelében maradt fenn. 1792. szeptember 9-én írta: ,,A mi fő tiszteletű Terentiusunknak mondj nevemben egy háládatos örvendező idvezletet szerencsésen tett utazásáért és köszönd meg, hogy fiának fogadott . . . Nékem veletek lenni nagyobb szerencse, mintsem hogy erről lemondjak. Később Spissich ugyan azt állította, hogy a páholy 1793-ban már feloszlott, ez azonban nem valószínű. Spissichet a Martinovics-mozgalommal kapcsolatban hallgatták ki, érthető, hogy társait menteni igyekezett. A vizsgálatok során lefoglalt iratok kétszer is említik Horváthot, egyszer szabadkőműves nevén, Arionként.

23 Ebből kiderült, hogy eljutott a magasabb skót fokozatba való beavatásig. Az 1790-es nagy nemesi felbuzdulás idején, elsősorban szabadkőműves-kapcsolatai révén, került közel az országos politikához is. Mályusz Elemér szerint a köznemesség 1790-es mozgalmának sikerét a szabadkőművesek biztosították. A páholyok ,,II. József halálakor a birtokos köznemesség szervezete s így természetes, hogy a köznemesség a politikai vezető szerep kivívásánál elsősorban ezt a szervezetet használja fel."

24 Ez az állítás kétségtelenül erősen eltúlozza a szabadkőművesség szerepét, de befolyását az 1790-es eseményekre nem tagadhatjuk. Mályusznak igaza van akkor is, amikor a diéta legalább 27 követét szabadkőművesnek állítja. Horváthnak növekvő irodalmi rangja mellett somogyi szabadkőműves-barátai — Csapody Gábor, Inkey Károly, Sárközy István — jóindulata, ajánlása szerezhette meg a bandériumban való részvétel rangját. Régi, tekintélyes, legalább százada Somogyban élő, vagyonos családok megbecsült tagjai közé állhatott az alig 3 éve a megye szélére bérlőként került Horváth. Joggal érezhette, hogy a nemesség befogadta, maga közül valónak tartja. Nem csoda, hogy életében talán egyetlen alkalommal a család nemesi elönevéről is lefújja a port, s az Orpheusban megjelent, bandériumot köszöntő versét így írja alá: Pálótzi Horváth Ádám. A Magyar Kurír híradása is számon tartja a poétát, amikor nemcsak közli Horváth verseit, hanem arról is beszámol, hogy a második sorban ott állt ,,Somogyi János és Madarász László egy arasznyi bajusszal és köztük Horváth Ádám, régi magyar csimbókba kötött hajjal".

25 A krónika híven megőrizte az eseményeket. Június 6-án utazott Horváth Kaposvárra, 13-án indultak Budára. Három napot időztek Lengyeltótiban, Siófokon Nagy Ferenc kanonok megvendégelte, latin verssel felköszöntötte őket. Horváth is latinul felelt, versét később magyarra fordítva ki is adta Békesség angyala . . . címmel. Már korábban verssel köszöntötte a Veszprém és Zala megyei bandériumot is. 21-én érkeztek Pestre, még aznap sorfalat álltak egy ünnepségen, s 25-től kezdődően 10 napig, július 3-ig ők őrizték a koronát. Utána is Budán maradtak, hiszen már megkezdődött az országgyűlés. Horváth életének legmozgalmasabb pár hónapja következett ezután. Budán és Pesten 1790 nyarán kivirult a társasági élet. Ahogy a szintén banderista Kazinczy emlékezett később: „Sorba járánk a nemzet nagyjait, s ebédek, vacsorák, táncok fogadának mindenütt."

26 Horváth is részese lehetett ezeknek az eseményeknek. Ekkoriban számos előkelő, befolyásos ismerősével találkozhatott, hiszen régi levelezőtársai, páholytestvérei, esetleg barátai közül is ugyancsak Budán volt ez időben Fekete János, Széchényi Ferenc, Spissich János, Máriássy István, Szily Antal, Teleky József, Balassa Ferenc, Győry Ferenc stb. Kazinczyt hivatala hamarosan hazaszólította, de ősszel megint hosszabb időre visszatért. Hogy e kapcsolatok köre még ki is bővült, az is bizonyítja, hogy az október 3-án Széchényinél tartott irodalmi tanácskozáson Horváth a következők társaságában vett részt: gróf Berényi, báró Orczy, báró Podmaniczky, báró Vay, gróf Esterházy Károly, Vay József, Balogh Péter, Márijásy István, Spissich János, Nagyváthy János, Bárány Péter — ahogy a szintén meghívott Kazinczy feljegyezte.

27 A névsor egyúttal az 1790-es országgyűlés 463