Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

SZÍJ REZSŐ: A pápai főiskolai könyvtár és gyűjteményei

A pápai Főiskolai Könyvtár és gyűjteményei SZÍJ REZSŐ A pápai református Főiskolai Könyvtárról nem állíthatjuk azt, hogy — mint mai értelmű könyvtár - az iskola alapítási évétől kezdve létezett. A magyar könyvnyomtatás akkor még gyerekcipőben járt, és ha az iskola mégoly gazdag anyagi háttérrel rendelkezett is, gondoljunk a város korabeli földesuraira, Thurzó Elekre és Enyingi Török Bálintra, alig hihető, hogy akár a humanista műveltségű Thurzó Elek, akár az országos gondokkal terhelt Enyingi Török Bálint elsőrendű feladatának tekintette volna a pápai iskola héber, görög, latin és a még alig létező magyarnyelvű könyvekkel való ellátását. A későbbi évtizedekben Pápa végvár volta sem kedvezett a tudományos élet elmélyülésének, következésképpen az ehhez szükséges könyvtár kialakulásának sem. I. A KÖNYVTÁR A könyvtárról a legrégibb adat 1647-ből való, Perlaki-Könczöl Márton lévai lelkipásztor 1640—1655 közötti egyházlátogatási jelentése említi a pápai főiskolai könyvtárat.

1 Utána a következő adat 1662-es évre vonatkozik. Az iskola új épületet kapott, s benne külön könyvtárhelyiségről is gondoskodtak. Tehát az első — mai értelemben vett könyvesháznak, bibliothecanak - nevezett könyvtár ekkor épült Pápán, s azt, hogy gondoskodni kellett a könyvek külön elhelyezéséről, ez megerősíti a korábbi hírforrást, hogy könyvtár már előzőleg is létezett. Azt is tudjuk, hogy a könyvtár a következő években gyarapodott, Veresmarty Mihály, aki 1652-ben az iskola diákja, később pápai református lelkész, 1690-ben tekintélyes könyvtárát a kollégiumra hagyta. Ebből 40 darabot még 1931-ben is nyilvántartottak, pedig az előző századok során a kollégium igen viszontagságos évtizedeken ment keresztül, az Adásztevelen eltöltött három évtizedes száműzetést is beleszámítva, majdnem százötvenesztendős hányattatás után 1783-tól jutott nyugalmasabb viszonyok közé. A könyvtár Veresmarty adományozása után főleg a 18. század elején gyarapodott. Számos könyv maradt fenn, ebből a korból való bejegyzéssel. Tóth Ferenc, a 19. század eleji kiváló történész professzor jegyezte fel, hogy a könyvtár a 18. század elején már katalógussal is rendelkezett. Egyszerű emberek is ajándékoztak könyveket az iskolának, bizonyítja Gombkötő Jánosné bejegyzése az általa 1721-ben ajándékozott könyvben. 1752-ben, amikor az ellenreformáció Pápán erőszakkal megszüntette az iskolát, és az kénytelen volt Adásztevelen működni, e Pápától tíz km-re fekvő faluban, akkor a könyvtár nagy része széthányódott. Jutott belőle még Erdélybe is, mert az 1930-as években onnan került vissza egy olyan könyv, Buzinkay Mátyásé, amely a bejegyzés szerint 1719-ben a pápai Főiskola könyvtáráé volt. A 17. század végén és a 18. század elején a könyvek némelyikében található bejegyzés szerint a diákok házának, a coetusnak is voltak könyvei, és a tanulók közül került ki a könyvtáros (bibliothecarius), akárcsak a többi protestáns iskolánál. A diákok közössége (coetus) a könyvet el is adhatta, de minden bizonnyal csak a másodpéldányt. Egy 1597-ben Leydenben megjelent könyv (Catalogus tertius veritatis) Kanizsai Pálfy Jánosé volt, tőle juthatott a kollégium könyvtárába. Ezt a könyvet a coetus 1729-ben eladta valakinek, s később I. Torkos Jakab püspök vásárolta meg. Utána II. Torkos Jakab püspökhöz került, és a könyvtár tőle kapta vissza 1834-ben.

2 A száműzetésből 1793-ban történt hazatérése után a könyvtárnak két kiválóan képzett professzora lett. Az első magyar kantiánus professzor, Mándi Márton István, és a már említett Tóth Ferenc, a későbbi püspök személyében. Az utóbbi, mint történész, kitűnően értett a régi könyvekhez, el tudta dönteni értéküket mind tartalom, mind ritkaság tekintetében. Az 1798-i iskolai törvénykönyv rendelkezése szerint minden büntetéspénzt a könyvtár gyarapítására kell fordítani.

3 Ez csak a tervben szerepelhetett, mert a praeceptor kiköltözése után a fölszabadult lakrészt alakították "át auditóriummá és könyvtárhelyiséggé, ha ugyan végrehajtották az utóbbit, hisz a könyvek nagy mennyiségéről ekkor még nem lehetett szó. Mártonnak köszönhető, — állítólag — hogy amikor Napóleon katonái Pápát elfoglalták, azok a szabadrablás ideje alatt a múzsák hajlékát, és benne a könyvtárt békén hagyták, csak a készpénzt vitték magukkal. Borsos Istvántól tudjuk, hogy 1850-ben az „új könyvtárhelyiséget új szekrényekkel kellett fölszerelni." A költségeket gyűjtés útján szedték össze. 1857-ben készült el a Főiskola újabb épülete (a későbbi Nőnevelőintézet). 207