Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

SZÍJ REZSŐ: A pápai főiskolai könyvtár és gyűjteményei

1899-ben ismét költözött a könyvtár a Főiskola legújabb, a mai Március 15-i téren álló épületébe.

4 1919-ben a könyvtárt államosították, és mint közkönyvtár működött. A díszteremben nyilvános olvasót rendeztek be. A tanácsköztársaság után a könyvtár élete a régi mederben folyt tovább. A II. világháború végén kiköltöztették a könyvtárat, és helyiségeiben kórházat rendeztek be. A könyvek egy részét 1947-ben szállították vissza, s tették ismét áttekinthetővé az állományt. Mind a ki-, mind a visszaköltöztetés Pongrácz József irányítása alatt folyt le. A könyvtár rendezése 1948-ban már annyira előrehaladt, hogy Pongrácz József, 1848 centenáriuma alkalmából, emlékkiállítást is rendezhetett Petőfi és Jókai emlékekből, sőt, a svájci teológusok és lelkészek látogatására a magyar—svájci kapcsolatok kiállítását is megrendezte. Munkája gyakran az éjszakába nyúlt. Önkéntes alapon segítségére siettek teológusok és a gimnázium 6. és 7. osztályos tanulói. 1948-tól a könyvtárba rendelték szolgálattételre Pongrácz Magdát. 1949 június végén 50 teológus és gimnazista dr. Trócsányi Dezső tanár irányításával, és a kollégiumi altisztek közreműködésével lehordta az új templom padlásáról a kiürítés miatt ott tárolt mintegy 35 ezer kötet könyvet. Közben az egyházkerület polcokat készítetett 5678 forint értékben, és 2974 forintot irányzott elő a Főiskolai Nyomda könyvkötészeténél fennálló számla kiegyenlítésére.

5 1787-től maradt fenn az első írott emlék arra vonatkozólag, hogy megkezdődött a könyvek vásárlás-útján történő beszerzése.

6 Ez a folyamat akkor vett nagyobb lendületet, amikor Mándi Márton István került az iskolába professzornak. Buzgalma következtében ugyanis az intézmény főiskolai rangra emelkedett, és a legmagasabbrendű képzésnek minden föltételét igyekezett megteremteni. Beletartozott ebbe az könyvtár létesítése, illetve fejlesztése is, amelyre a fenntartótestület évről évre bizonyos összeget folyósított. Ezen Márton főleg kantiánus szellemű könyveket vásárolt, ami érthető is. Az azonban kevésbé, hogy a könyv beszerzésére fordítható összeget miért nem költötték el minden évben. 1799-ben megmaradt 178 forint, 1808-ban 159, 1810-ben 114 forint a pénztári maradvány. Mártonról szóló könyvében Trócsányi Dezső sem talált indoklást erre a takarékosságra 1790-től kezdve egyre többen hagyják könyvtárukat az iskolára. Sőt Chernel Sámuel kapitány 1796ban nemcsak könyveit hagyományozta a könyvtárra, hanem 1000 forintot is. Ennek kamatait rendelte a könyvtár gyarapítására, azonban utódain csak 200 forintot sikerült behajtani. 1819-ben meglátogatta a könyvtárat Jankovich Miklós, a régiségek és régi könyvek szakértő gyűjtője. Mindenképpen szerette volna megszerezni magának Beythe István prédikációs kötetét: 40 forintot kínált érte, de mert a vétel nem jött létre, 20 forintot ott hagyott foglalónak. A főiskolai tanács (consistorium) azonban nem volt hajlandó eladni a könyvet. Mi sem jellemzőbb Jankovich nemes lelkületére mint az, hogy ennek ellenére sem kérte vissza a foglalót, hanem gyűjtött még hozzá .80 forintot, és 1820-ban elküldte a kollégiumnak könyvek vásárlására. Hogy ez milyen tekintélyes összegnek felelt meg, bizonyítja a következő adat: a könyvtár bevétele 1828-1829-ben 188 forint 48 krajcár. Növelte Jankovich adományának jelentőségét az a körülmény is, hogy 1828—1829-től a könyvtári díjak már nem gyarapíthatták a könyvtárat, mert azokat a professzorok fizetésére kellett fordítani. Ami könyv 1796-ban Chernel Sámuel kapitány halála után ekkor még a család birtokában maradt, az 1830 körül került a Főiskolai Könyvtárba ugyancsak adományozás formájában, mintegy 702 kötetben. 1816-ban adományozott nagyobb mennyiségű könyvet a könyvtárnak Szikszai József hajmáskéri lelkész, valamint Szalai Mihály szentgáli nótárius. II. Torkos Jakab püspök 1834-ben sok külföldi teológiai könyvvel gyarapította az állományt. Deáky Gedeon nagysallói református lelkész egész könyvtárát hagyta a főiskolára, benne sok római katolikus művet is. A tanszékalapító tótvázsonyi Kazay Gábor, valamint Sárközy József kerületi főgondnok ugyancsak számos könyvvel járult hozzá a gyarapításhoz. Zádor György professzor sok szép latin és görög klasszikus művet adományozott a könyvtárnak. Királyföldi Sándor 1876-ban 3-400 kötetnyi könyvtárát hagyta a kollégiumra. Liszkay József pedig apósa, Tóth Ferenc professzor-püspök könyveit adományozta a Főiskolai Könyvtárnak. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter 1583 kötetes könyvtára szép szekrénnyel együtt özvegye jóvoltából 1894-ben ugyancsak ide került. Javarészt politikai és gazdasági természetű műveket foglal magában. Szilágyi József, a 48-as szabadságharc résztvevője, majd nemsokára a kollégium tanára és igazgatója, 1895-ben szintén a könyvtárra hagyta értékes, főleg klasszika-filológiai könyveit, 460 kötetben.

7 Az 1848-1849-es szabadságharcra vonatkozó értékes gyűjteményét Thaly László orvos ajándékozta a könyvtárnak. Bocsor István professzor könyvtárából 382 mű került a könyvtár tulajdonába 812 kötettel.

8 1883-1884-ben a tanévi gyarapodás 149 kötet és 213 füzet. 1898-1899-ben már 300 kötet, 139 füzet és 176 iskolai értesítő. Közben folyt a hungaricák gyarapítása is. 1883— 1884-ben szerzik meg Félegyházi Tamás 1583-ban megjelent művét: A keresztyén igaz hitnek részeirül való tanítás-t (Debrecen 1583), továbbá Prágai András, Szenei Molnár Albert, Komáromi Csipkés György, Sárospataki István több munkáját. A következő évben Sóvári Soós Kristófnak Bártfán 1598-ban megjelent könyvét vásárolják meg (Postilla, azaz Epistoláknak . . .) annak ellenére, hogy a végén 12 lap hiányzott. Az értesítők évről évre közlik a könyvtári gyarapodást, méghozzá tétel szerint külön bontva vétel, adomány és csere szerint, mint az 1898—1899-i gyarapodást 23 nyomtatott oldalon! Ez a fajta, s évenként történő beszámolás nemcsak a nyilvános el208