A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Szíj Rezső: Úrbéri elkülönítés és tagosítás Inotán(1857–1864)

Úrbéri elkülönítés és tagosítás Inotán (1857-1864) Inota jobbágyai az országnak török uralom alól történt felszabadítása után egészen a jobbágyfelszabadításig a Zichyek földesurasága alá tartoztak. Köztük és az uraságok közt olyan értelmű összetűzésekről, mint amilyenek a szomszédos Várpalotán napirenden voltak, nem tudunk, legalábbis a ránk maradt iratok ilyeneket nem tartalmaznak. Ennek lett a következménye az, hogy Inotán a jobbágyfelszabadítás végrehajtása, tehát az úrbéri elkülönítés és tagosítás komolyabb zökkenők nélkül zajlott le. Még az ilyenkor szinte törvényszerűen bekövetkező huzavona sem lépte át a normálisnak nevezhető határt, az elkülönítés és tagosítás aránylag simán ment végbe. Az 1848-i jobbágyságot eltörlő törvény kimondása után annak végrehajtása érdekében a szántók, a rétek, a legelők és az erdők elkülönítésére az uradalmakat és az inotaiakat a megye úrbéri törvényszéke

1 1856 márciusában hívta fel azzal, hogy 1857. június 20-ig az erre irányuló eljárást indítsák meg. A felhívást a községbíró „kellőleg" kihirdette, minden valószínűség szerint a templom előtt az inotai volt jobbágyoknak és zselléreknek. Ennek megtörténte után az 1853. évi császári nyílt parancs értelmében a hatóságoknak és az érdekelt feleknek hozzá kellett látniuk a kérdés gyökeres rendezéséhez. A császári nyílt parancs értelmében először a közös birtokos földesuraknak kellett egymással arra nézve megegyezniük, hogy jobbágyaikat milyen arányban elégítik ki az általuk élvezett birtokból. Inotán két uraság gazdálkodott: idős gróf Zichy (II.) Miklós és Zichy (VI) István özvegye, a Bécsben lakó Stahremberg Franciska,

2 valamint ennek leánya, Waldstein Jánosné sz. Zichy Terézia. — A megegyezés a végrehajtás kérésére kitűzött határidőig nem jött létre köztük, azért Zichy Miklós gróf 1857. június 20-i kelettel, mint felperes, beadványban kérte, hogy Zichy István fenti örököseivel a megegyezés érdekében a hivatalos eljárást indítsák meg.

3 A jobbágyfelszabadítás befejezésének megindítása végett az Inotára kitűzött határidő utolsó napján Zichy Miklós mégis csak megindította a hivatalos eljárást. Ugyanakkor kérte a törvényszéktől az inotai parasztokkal való tárgyalásra a határidő kitűzését és Pesszer János inotai községi bíró megidézését. Ezen túlmenően Bécsben élő „néhai kedves vérrokonát", Zichy István özvegyét, Stahremberg Franciska „aszszonysága ő kegyelmességét" is idéztette, aki szintén „közbirtokos" Inotán. Beadványában még azt is kérte, hogy ha közte, valamint Zichy Istvánné és örököse, Waldstein Jánosné sz. Zichy Terézia közt az egyezséget létrehozni nem sikerülne, a törvényszék az esetben is rendezze, hacsak ideiglenes hatállyal is, a kérést közte s a jobbágyok között. Annak magyarázatául, hogy miért nem született meg már előbb a földesurak (uradalmak) között a megállapodás, csak az időhúzást említhetjük, amit a törvény számukra lehetővé tett, nem ugyan ebből a célból, de amelyet a felek erre használhattak fel. A jobbágyoknak (és zselléreknek) addig nem akadt tennivalójuk, míg a törvény értelmében az uraságok maguk között meg nem egyeztek. Az egyezségi pert mindkét uraság meghatalmazottjain keresztül folytatta s a tárgyalásokon ügyvédjeikkel és tiszttartóikkal képviseltették magukat. Zichy Miklós 1957. május 16-án Pesten állítja ki Kelemen Sándor palotai ügyvéd számára a megbízólevelet s rajta kívül az augusztus 22-i első tárgyaláson Asztallér Miklós uradalmi tiszttartó képviseli az uraságot. — A másik földbirtokos felet, Zichy Istvánnét és leányát, Gál Lajos veszprémi ügyvéd, továbbá Orbán György uradalmi felügyelő. A felek közölték egymással feltételeiket s mivel a békességes megegyezésnek eljött a lehetősége, a tárgyalási napot felfüggesztették és újabb időpontnak szeptember 22-ét jelölték meg. Az augusztus 22-i tárgyaláson Pesszer János községi bíró — takácsmester Inotán — meg sem jelent. A szeptember 22-i tárgyalás még nem hozott végleges eredményt, de előbbre vitt az ügyet a megegyezés felé. A felek több részletkérdésben haladást értek el annyira, hogy október 30-án a két uradalom között létrejöhetett a végleges megállapodás. Ennek 2. pontja értelmében Palota határában Zichy István örököse, Stahremberg Franciska és leánya, Waldstein Jánosné Zichy Terézia (felsőuraság) engedte 18 273