A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Beszámoló a Veszprém megyei Múzeumi Igazgatóság 1966. évi munkájáról

tervei alapján kiállításrendező csoportunk készítette. E kiállításrész április 3-án nyílt meg. A múzeumban végzett nagyarányú építkezés-átalakítás miatt mind­össze 5 héten keresztül volt szükséges a múzeumot zárva tartani. A tihanyi múzeumban már rendszeressé vált nyári képzőművészeti kiállításon ezúttal Egry József főleg magángyűjteményekből kölcsönzött anyagát mutattuk be. A kiállítást É. Takács Margit rendezte és 1966 má­jus 15-én nyitotta meg dr. Keresztúry Dezső főosztály­vezető népes közönség jelenlétében. Jelen voltak mind­azok a magángyűjtők, kik a kiállításhoz gyűjtemé­nyükből képet kölcsönöztek. A megnyitóról a rádió egyenes adásban helyszíni közvetítést adott, a TV ugyanaznap riportban számolt be. Az Egry-gyűjtők és -tisztelők az Igazgatóság által biztosított autóbusszal a délutáni órákban meglátogatták és megkoszorúzták Egry József sírját a badacsonytomaji temetőben. A tihanyi múzeumban végzett nagyszabású átrende­zési munkálatok során megnyitottuk az eddig a kö­zönség számára hozzáférhetetlen, eredeti installációjú kolostori könyvtártermet. Az Országos Széchényi Könyvtár által letétként itt elhelyezett és bemutatott könyvanyag az eredeti, sajnos elkallódott gyűjtemény összetételének hozzávetőleges mása. A könyvtárterembe javaslatunk alapján a Múzeumi Ismeretterjesztő Központ megfelelő olvasótermi bútor­zatot készíttetett. Az itt és a folyosókon elhelyezett tárlókban a magyarországi múzeumok tudományos és ismeretterjesztő kiadványainak legjavát mutatjuk be, ezek jórésze a helyszínen kézbevehető, olvasható, il­letőleg megvásárolható. A könyvtárterem július hó fo­lyamán nyílt meg. A tihanyi múzeumban újonnan rendezett kiállítások igen nagy visszhangot váltottak ki. Egyes kiállításré­szekről a TV és a Filmhíradó többízben készített fel­vételeket, ugyanígy a Rádió is több alkalommal fog­lalkozott az itteni látványosságokkal. Külön riportot készített a Rádió osztrák szekciója, valamint a Moszk­vai Rádió is. Hasonlóképpen jelentős volt a sajtó ér­deklődése. Szinte valamennyi folyóirat és napilap fog­lalkozott kiállításainkkal. A „híressé" vált múzeum iránt soha nem látott mér­vűvé vált a látogatók érdeklődése. 1966-ban 182 569 fő volt az idelátogatók száma. Ez ugyan csak 20 000 fővel múlja felül az előző évi forgalmat s az 1964. évi­nél 5000-rel kevesebb, azonban ennek magyarázata az, hogy 1966-ig az ún. Népművészeti Házban elhelyezett kiállítás évi 30—35 000 fős látogatóközönségét a sta­tisztikában összevontan adtuk az egykori apátsági épületben működő múzeuméval együtt; az itteni kiál­lításoknak tehát korábban 140—150 000 főnyi látoga­tója volt. Múzeumunkat a megelőző éveknél is jelentősebb 36 számban keresték fel protokolláris vendégek. Megte­kintették kiállításainkat, főleg az Egry-kiállítást Kál­lai Gyula miniszterelnök, a kormány több tagja és kulturális életünk legtöbb vezető személyisége. Kül­földi vendégeink között az UNESCO már említett kongresszusának tagjain kívül felkereste a múzeumot az iráni sah, a francia, illetve dán külügyminiszter, a szingapúri államelnök, az egyiptomi felsőoktatási mi­niszter, az osztrák parlamenti küldöttség, stb. A ven­dégeket legtöbb ízben a múzeumi igazgatóság vezetője kalauzolta. Az Egry-emlékkiállítást a Dokumentumfilmgyár szeptember 19-én lefilmezte, anyagát a hó végén vissza­szolgáltattuk a tulajdonosoknak. A múzeum megnövekedett kiállítótere, a július 1— augusztus 31 között bevezetett napi 10 órás nyitva­tartás és a látogatók fokozott érdeklődésének megfe­lelő tárlatvezetésekkel való kielégítése miatt a nyári hónapokban jelentősen növeltük az itt dolgozók lét­számát. Első ízben alkalmaztunk nyelveket is beszélő tárlatvezető teremőröket középiskolás diákok szemé­lyében. A múzeumban 1966-ban összesen 1053 tárlat­vezetés hangzott el. A diák-teremőrök elhelyezésére szolgálati férőhelyet létesítettünk, a múzeum vendég­szobáit irodává, illetőleg raktárrá alakítottuk át. Az őszi hónapokban megtörtént az egykori kolos­torudvar kertészeti rendezése, terveink szerint 1968­ban szabadtéri kiállítótérként fogjuk hasznosítani. Ugyancsak elvégeztük a múzeum padlésterének taka­rítását, rendezését, s megkezdtük a padlástér egy részé­nek kiállítótérként való hasznosítására vonatkozó ter­vezését is. 1966 szeptember 10-én a múzeumi teremőrgárda legidősebb tagja, Horváth Jánosné munkahelyén rosz­szul lett és kórházba szállítása után elhunyt. Sírján a tihanyi múzeum dolgozóin kívül Igazgatóságunk is elhelyezte a kegyelet koszorúját. 7. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Tihany Az előző évben lényegében befejeződött a szabad­téri néprajzi múzeum két épületének restaurálása. A hátralevő kisebb munkákat az Országos Műemléki Felügyelőség 1966 tavaszán elvégezte. Az egykori Disznósi-halászcéh házában a céhgazda lakását, ille­tőleg a halászbokor által közösen használt halászati felszerelést mutatjuk be, míg a másik épület egy jobb­módú parasztgazda otthonának berendezését, gazda­sági felszerelését tárja a látogatók elé. A kiállítás anya­gát főleg helyi gyűjtés útján Erdélyi Zoltán gyűjtötte és rendezte el. Mindkét épületet reflektorokkal világítot­tuk meg, s az udvaron maratott réztáblákon elhelyezett magyar—németnyelvű magyarázó szöveggel és alap­rajzzal tájékoztatjuk a látogatókat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom