A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Beszámoló a Veszprém megyei Múzeumi Igazgatóság 1966. évi munkájáról

tervei alapján kiállításrendező csoportunk készítette. E kiállításrész április 3-án nyílt meg. A múzeumban végzett nagyarányú építkezés-átalakítás miatt mindössze 5 héten keresztül volt szükséges a múzeumot zárva tartani. A tihanyi múzeumban már rendszeressé vált nyári képzőművészeti kiállításon ezúttal Egry József főleg magángyűjteményekből kölcsönzött anyagát mutattuk be. A kiállítást É. Takács Margit rendezte és 1966 május 15-én nyitotta meg dr. Keresztúry Dezső főosztályvezető népes közönség jelenlétében. Jelen voltak mindazok a magángyűjtők, kik a kiállításhoz gyűjteményükből képet kölcsönöztek. A megnyitóról a rádió egyenes adásban helyszíni közvetítést adott, a TV ugyanaznap riportban számolt be. Az Egry-gyűjtők és -tisztelők az Igazgatóság által biztosított autóbusszal a délutáni órákban meglátogatták és megkoszorúzták Egry József sírját a badacsonytomaji temetőben. A tihanyi múzeumban végzett nagyszabású átrendezési munkálatok során megnyitottuk az eddig a közönség számára hozzáférhetetlen, eredeti installációjú kolostori könyvtártermet. Az Országos Széchényi Könyvtár által letétként itt elhelyezett és bemutatott könyvanyag az eredeti, sajnos elkallódott gyűjtemény összetételének hozzávetőleges mása. A könyvtárterembe javaslatunk alapján a Múzeumi Ismeretterjesztő Központ megfelelő olvasótermi bútorzatot készíttetett. Az itt és a folyosókon elhelyezett tárlókban a magyarországi múzeumok tudományos és ismeretterjesztő kiadványainak legjavát mutatjuk be, ezek jórésze a helyszínen kézbevehető, olvasható, illetőleg megvásárolható. A könyvtárterem július hó folyamán nyílt meg. A tihanyi múzeumban újonnan rendezett kiállítások igen nagy visszhangot váltottak ki. Egyes kiállításrészekről a TV és a Filmhíradó többízben készített felvételeket, ugyanígy a Rádió is több alkalommal foglalkozott az itteni látványosságokkal. Külön riportot készített a Rádió osztrák szekciója, valamint a Moszkvai Rádió is. Hasonlóképpen jelentős volt a sajtó érdeklődése. Szinte valamennyi folyóirat és napilap foglalkozott kiállításainkkal. A „híressé" vált múzeum iránt soha nem látott mérvűvé vált a látogatók érdeklődése. 1966-ban 182 569 fő volt az idelátogatók száma. Ez ugyan csak 20 000 fővel múlja felül az előző évi forgalmat s az 1964. évinél 5000-rel kevesebb, azonban ennek magyarázata az, hogy 1966-ig az ún. Népművészeti Házban elhelyezett kiállítás évi 30—35 000 fős látogatóközönségét a statisztikában összevontan adtuk az egykori apátsági épületben működő múzeuméval együtt; az itteni kiállításoknak tehát korábban 140—150 000 főnyi látogatója volt. Múzeumunkat a megelőző éveknél is jelentősebb 36 számban keresték fel protokolláris vendégek. Megtekintették kiállításainkat, főleg az Egry-kiállítást Kállai Gyula miniszterelnök, a kormány több tagja és kulturális életünk legtöbb vezető személyisége. Külföldi vendégeink között az UNESCO már említett kongresszusának tagjain kívül felkereste a múzeumot az iráni sah, a francia, illetve dán külügyminiszter, a szingapúri államelnök, az egyiptomi felsőoktatási miniszter, az osztrák parlamenti küldöttség, stb. A vendégeket legtöbb ízben a múzeumi igazgatóság vezetője kalauzolta. Az Egry-emlékkiállítást a Dokumentumfilmgyár szeptember 19-én lefilmezte, anyagát a hó végén visszaszolgáltattuk a tulajdonosoknak. A múzeum megnövekedett kiállítótere, a július 1— augusztus 31 között bevezetett napi 10 órás nyitvatartás és a látogatók fokozott érdeklődésének megfelelő tárlatvezetésekkel való kielégítése miatt a nyári hónapokban jelentősen növeltük az itt dolgozók létszámát. Első ízben alkalmaztunk nyelveket is beszélő tárlatvezető teremőröket középiskolás diákok személyében. A múzeumban 1966-ban összesen 1053 tárlatvezetés hangzott el. A diák-teremőrök elhelyezésére szolgálati férőhelyet létesítettünk, a múzeum vendégszobáit irodává, illetőleg raktárrá alakítottuk át. Az őszi hónapokban megtörtént az egykori kolostorudvar kertészeti rendezése, terveink szerint 1968ban szabadtéri kiállítótérként fogjuk hasznosítani. Ugyancsak elvégeztük a múzeum padlésterének takarítását, rendezését, s megkezdtük a padlástér egy részének kiállítótérként való hasznosítására vonatkozó tervezését is. 1966 szeptember 10-én a múzeumi teremőrgárda legidősebb tagja, Horváth Jánosné munkahelyén roszszul lett és kórházba szállítása után elhunyt. Sírján a tihanyi múzeum dolgozóin kívül Igazgatóságunk is elhelyezte a kegyelet koszorúját. 7. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Tihany Az előző évben lényegében befejeződött a szabadtéri néprajzi múzeum két épületének restaurálása. A hátralevő kisebb munkákat az Országos Műemléki Felügyelőség 1966 tavaszán elvégezte. Az egykori Disznósi-halászcéh házában a céhgazda lakását, illetőleg a halászbokor által közösen használt halászati felszerelést mutatjuk be, míg a másik épület egy jobbmódú parasztgazda otthonának berendezését, gazdasági felszerelését tárja a látogatók elé. A kiállítás anyagát főleg helyi gyűjtés útján Erdélyi Zoltán gyűjtötte és rendezte el. Mindkét épületet reflektorokkal világítottuk meg, s az udvaron maratott réztáblákon elhelyezett magyar—németnyelvű magyarázó szöveggel és alaprajzzal tájékoztatjuk a látogatókat.