Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Elit - Bognár Bulcsu: Felső- és középrétegek a dualizmuskori Szombathelyen a virilis jegyzékek alapján

listákra felkerült legvagyonosabb polgárok elemzéséből azonban az világlik ki, hogy a zsidóság társadalomtörténetileg kondicionált készsége a pénzügyletek végzésére elsősorban a kereskedelmi tevékenységekre korlátozódik; az itt tapasztalt felülreprezentáltság nem terjed ki a banki szféra, a hitelélet területére. Ennek okát abban látjuk, hogy a hagyományos társadalmi elit és más felekezetű polgári elemek is nagyon felkészültnek mutatkoztak a polgári átalakulás, a gazdasági, társadalmi modernizáció véghez viteléhez. Szombathely esetében a hagyományos elit esélyeit növelte, hogy miközben számottevő gazdasági tőkével rendelkezett, kulturális tőke tekintetében felülmúlta a zsidó nagykereskedőket. (A hagyományos elit felkészültsége különösen megmutatkozik a gazdasági élet több más területének - banki szféra, közigazgatás, földbirtok - szakszerű átalakításában.) Az eredményekből egyértelműen látható, hogy a „nem zsidó rétegek gyenge gazdasági-társadalmi versenyképességéről" Szombathely esetében nem beszélhetünk. Ebben az esetben hiányzik a „kettős társadalom" létrejöttének legfőbb feltétele és a rendelkezésre álló források alapján ez a kettős társadalomszerkezet nem is jön létre. A kortárs leírások is a „harmonizáló társadalom" meglétét emelik ki

66 és a kereskedőket (vagyis a zsidókat) minden fenntartás nélkül a városi vezető rétegekhez sorolják a papság, ügyvédek, orvosok, tanárok, tisztviselők és birtokosok mellett. A helyi elit társasági életének színteréül szolgáló városi kaszinóban is az alapítók között és a kaszinó állandó rendezvénygazdái között ugyanúgy megtaláljuk a nemesi származású birtokost, mint a zsidó polgárokat.

67 A tiszaeszlári per idején a megyebeli iparos legények hangulatkeltéseivel szemben is egységesen foglal állást a város.

68 A „kettős társadalom" kialakulásával szemben inkább a feltörekvő új társadalmi csoportok folyamatos, nagyobb konfliktusoktól mentes beépülése játszódik le a korszak végére. Nagyon szűk csoportot képeznek a szolgáltatás képviselői

69 : a korszak nagy részében egy-két főt jelentenek évenként a legnagyobb adófizetők között. Ez a szám a korszak utolsó tíz évére felmegy három-hatra, de ezzel nem jár együtt a részarány növe192