Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)
Régészet és természettudományok - Ilon Gábor: A Magyarország Régészeti Topográfiája 4. kötetének (hajdani pápai járás) kiegészítése 1970-1994
37/3. DOMBI-DŰLŐ IL: O B. A Ró Az ellipszis alakú folt valójában egy négy bejárattal rendelkező rómaikori (LT— ILL. század), föld-faszerkezetes kiserőd, ahogy azt 1991. évi tavaszi szondázásom eredményei igazolják. Az előkerült leletanyag minimális. Feltárása során a kora bronzkori somogyvári kultúrához sorolható edénytöredéket is találtunk. Az ásatás közölt. Az erőd alaprajza (3^1. ábra) az első közleményben helytelenül, a függőleges tengely mentén elforgatva jelent meg, ezért itt újra közreadom. 1 1 Don G. 1992. Az erőd felmérését Bordás Ferenc és Bárdosi János pápai geodéták végezték el. Segítségüket e helyütt is köszönöm. 37/4. DOMBI-DŰLŐ IE.: G Ró A római út (Sóhordó út) végén található nagykiterjedésű településfolton Drag 37 rheinzaberni (II. sz. 2. fele-UI. sz. 1. fele) terra sigillátátés más edénytöredékeket gyűjtöttünk 1989-ben K. Palágyi Sylviával. 1 Az út északi oldalán, a falu felé haladva kb. 350 m-re három kisebb folt egyikéről 1991 márciusában Drag 18/31 rheinzaberni (kora az előbbivel azonos) terra sigillátát IS gyűjtöttem (VIII. t. 4.) 2 . 1 EKMlsz. 93.12.31-32. 2 EKM lsz. 93.12.1.-30. 37/5. RÓMAI ÚT: Ró. +• Kk Az utat 1989-ben és 1990-ben a község belterülete és a 37/4. közötti területet, valamint egy leágazását (ún. „bokros árok és út" a MRT 4. 29. kép) bejártuk és az utóbbi szakaszt is felmértük. 1 A feltételezett leágazó utat K. Palágyi S. a nagy halom magasságában átvágta. 2 Megállapítása szerint ez inkább mezsgyehatár és/vagy dúlőút lehetett. A római kori út felületéről késő középkori edény töredékét gyűjtöttem. 3 1 K. Palágyi S. 1992. 27-28. 6. ábra; EKM RA 1066-90. A felmérést Torma István (MTA RI) közbenjárására Badics Balázs végezte el. Segítségüket ezúton is köszönöm. 2 K. Palágyi S. 1992. 28. és 7. ábra 3 EKM lsz. 93.12.104.-105. 37/6. PAGONYI.:^ RÓ K. Palágyi Sylvia 1969-ben az I. sz. vége-II. sz. első évtizedeire keltezett, a romanizált őslakosság vezető rétegéhez tartozó harcos hamvasztásos temetkezését tárta fel az egyik halomban. Közölt 1 1 EKMlsz. 75.18.1.-74., K. Palágyi S. 1989, 1990,1994. 38. KÉTTORNYÚLAK 38/1. REF. TEMPLOM: 6 Ù # Á-Kk Az 1214-es oklevél (MRT 4. 38/1.11. jegyzet) valós. (Koppány T.) A templom nyugati homlokzatának és tornyainak kutatását Gerőné Krámer Mártái végezte el és tette közzé. 1985-ben végzett leletmentésem során a templom ossáriumát a déli oldalon, korábbi fatemplom vagy az építés fa állványzatának nyomait az északi oldalon, ugyanitt egy valószínűleg törökkori tömegsír részletét az apszis mellett pedig négy sírt tártam fel. A 12-13. században épített templomot minden bizonnyal kis, természetes kiemelkedésre hordott földdel magasított dombra építették. 2 Az ossariumban összedobált koponyák között kettőn 16-17. századi párták (bogláros és fémcsüngős, szerves és szervetlen anyagokból készített) maradványait találtuk meg. 3 Az egyik koponya hajmaradványain tetűserkét mutatott ki az antropológiai vizsgálat. Az is világossá vált, hogy a református leány egy ritka hajfejlődési rendeUenességben (piü multigemini) „szenvedett". 4 A templomtól észak-északnyugatra sikerült azonosítanunk az egyik késő középkori malom helyét is. A malomtó sáncának gépi pusztítását (elhordás) már ásatásunk évében konstatáltuk. 1 G. Krámer M 1979. 2 Eon G. 1989. 3 S. Lackovits E. 1989. 4 Pap I.-Józsa L. 1989. 38/2. SZÓLŐÚT (LAKIHEGY): O LT, A, Kk Az 1970-es évek elején rigolírozáskor kelta, avar és középkori - köztük cserép bográcsperemet is -
