Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - BOROSSAY KATALIN A körmendi vár leltárai l603-ből és l605-ből

BOROSSAY KATALIN A KÖRMENDI VÁR LELTÁRAI 1603-BÓL ÉS 1605-BŐL A körmendi vár két első ismert leltára a XVII. század eleji tulajdonosváltás alkalmával vétetett fel, amikor Körmend a Kaszaházi Joó család tulajdonából a Batthyány család tulajdonába került.

1 Mivel a Batthyányak birtokbakerülésének a feldolgozása, publikálása Tóth István György jóvoltából már megtörtént,

2 itt most csak a legfontosabb mozzanatokat emeljük ki. Kaszaházi Joó János 1595-ben vásárolta meg Körmendet

3 testvéreivel, Lászlóval és Pállal együtt.

4 Joó László körmendi várbéli jelenlétét bizonyítja, hogy a két leltárban egyetlen „személynevesített", vagyis lakójának nevével megjelölt helyiség van, mégpedig az, amelyben Joó László lakott". Ezenkívül volt egy lakatlan kúriája a városban, a templom mellett.^ A Kaszaházi Joó család Nagy Iván szerint Zala megyei eredetű, s előnevüket a ma Zalaegerszeghez tartozó Kaszaházáról kapták. János 1587-1603 között királyi személynök volt. Lászlót 1602-ben választották alispánná, mely hivataláról 1604-ben lemondott; l609-ben mint királyi adórovásoló, máskor mint hadi élelmezési biztos tűnik fel.

6 Joó Jánosnak abban a 7-8 esztendőben, amíg Körmendet birtokolta, sok öröme nem telhetett benne. Különösen igaz ez az I6OO utáni évekre, amikor Kanizsa elestével Körmend végvár lett, és királyi őrséget kapott Batthyány II. Ferenc parancsnokságával.

7 Ezeknek a katonáknak a pusztításairól panaszkodik abban a két, I6OI februárjában és márciusában Illésházy Istvánnak írt levelében, amelyeket aztán két évvel később Illésházy felhasznált ellene.

8 Joó Jánost az Illésházyperben először fő- és jószágvesztésre ítélték, utóbb kegyelmet kapott, és csak jószágait vesztette el - „magát bűnösnek vallotta, és kegyelemért könyörögve összes jószágát, elsősorban is magát Körmend várát, amit ő vásárolt, feje és élete megváltása érdekében nekünk önként és a maga akaratából adta és átengedte".

9 Joó Jánost 1603- november 3-án tartóztatták le Bécsben. November 25-én már a körmendi várban volt „Kerekes János, Ő Szent Császári és Királyi Felsége Magyar Kamaraijainak számvevője, ugyané tekintetes Kamara által a vár Őfelsége általi birtokbavételére rendelt megbízott", hogy felvegye a lefoglalási leltárt. Ettől fogva közel egy évig Körmend császári tulajdonban volt, majd 1604. október 20-án II. Rudolf császár elzálogosította Henckel Lázár hadseregszállítónak, aki egyben legnagyobb hitelezője is volt. Henckel másnap felkínálta Körmendet Batthyány II. Ferencnek, aki nem mulasztotta el a lehetőséget, s miután kifizette a vételárat, 1605. február 12-én birtokba lépett. Ekkor vette fel „Leopold Preks, Ó Császári és Királyi Felsége Magyar Kamarája jövedelmeinek pénztárnoka és erre a munkára kirendelt megbízottja" Körmend várának második, átadási leltárát, Batthyány II. Ferenc birtokbalépése alkalmából.

10 Az első leltár - mint említettük - lefoglalás alkalmával készült, tehát fő célja az ingóságok - fegyverek, bútorok, szerszámok, konyhai felszerelések - és az élelmiszerek, termények, élőjószág, egyszóval a mozdítható dolgok számbavétele lehetett. A fő hangsúly vitán kívül ezeken van. A leltározó a várra, mint épületre vonatkozólag nem sok közvetlen információval szolgál: ajtót csak ott említ, ahol értéket képező záriak) van(nak) rajta - „janua cum suo

pessulo et clave"-, ablaktokot, rácsot összesen csak három esetben - „tecae ligneae fenestrarum", „cancellifenéifenestrae"-, a helyiségek topográfiai meghatározása egymáshoz és egyes kiemelt épületrészekhez való viszonyuk leírásával történik - „versus portám tendens", „peneseandem domum". Felsorolja viszont a majorsági épületeket, területeket, természetbeni és pénzbeni hátralékokat, járandóságokat. A második leltár nem egészen egy és egynegyed év múlva készült. Készítője követte az általános gyakorlatot, azaz vette az előző összeírást, és átmásolva annak rendszerét és szövegét, beírta a változásokat. Bizonyítékul álljon itt két példa. l603-ban Joó László szobájában két darab szék lett felvéve, tehát a leltározó a „sedüe"szó többes számú alakját, a „sediliá"-i használta. Az 1605-ös szövegben szintén a többes számú alak szerepel, holott akkor már csak egy szék van a szobában. Hasonló eset fordul elő a konyhában, ahol 1603-ban egy asztal, „mensa" található, l605-ben viszont három - de akkor is egyes számú szóalakkal. Kimaradt viszont az 1605-ös leltárból a majorság és a hátralékok összeírása, valamint néhány olyan helyiség, ami l603-ban fel volt véve, és nyilván megvolt 1605ben is - pl. a délnyugati bástya helyiségei -, csak talán akkor már nem volt bennük semmi. Iványi a leltáriak) alapján négy sarokbástyás várat rekonstruál; emeleti, folyosóról nyíló lakó- és földszinti kiszolgáló helyiségekkel, anélkül azonban, hogy az egyes helyiségeket lokalizálná. A kaputornyot nem kiugró épületrészként, hanem a két kapu közötti, szintén nem lokalizált kapualj fölött elhelyezkedőként írja le: „A belső és külső kapu közt előtér volt, atrium ...A vár belső kapuja fölött torony volt..." A sarokbástyákról pedig azt feltételezi, hogy mai alaprajzukat csak később nyerték el „A sarokbástyák, propugnaculumok ebben az időben szögletesek, lehettek, azonban később legömbölyítettékőket. "" Koppány Tibor az 1667-es térképet, valamint XV. századi analógiákat felhasználva a kerek bástyákat, a nyugati, emeletes szárnyat és a nyugati szárny előtt emelkedő kaputornyot - aminek a térképi ábrázolás mellett régészeti nyomai is vannak - a XVII. század elején már meglevőknek, középkori eredetűeknek, egészen pontosan a Szécsényi ifjabb László által 1459 előtt építetteknek tartja.

12 Mivel azonban „a leltárban felsorolt helyiségek egy része a (Ny-i) épületben nem helyezhető el", Koppány feltételez egy emeletes déli és északi szárnyat is, melyeknek építését - s ezzel együtt a várkastély reneszánsz kiépítését - az 1500-as évek végére, l600-as évek elejére datálja, s Kaszaházi Joó János személyéhez köti.

13 A továbbiakban a leltár(aka)t sorról-sorra követve kíséreljük meg a várkastély XVII. század eleji állapotának rekonstruálását. A helyiségek, illetve leltári tételek szövegközi emlí-