Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - ZSOLDOS ATTILA: 111. András hat nádora

289 ZSOLDOS ATTILA 111. András hat nádora Régóta ismert tény, hogy a 14. század első évtizedében nem egyszerűen csak rendkívüli gyorsasággal váltották egymást az előkelők a nádori tisztségben, hanem minden kétséget kizáróan igazolható: egyidejűleg több személy is viselte a méltóságot. A jelenség, mely nem nélkülözi az Árpád-kori előzményeket

1, rövid ideig tartott, így minden nehézség nélkül beilleszthetőnek látszik a 111. András halálát követő évek általános politikai zűrzavarába: elvégre, ha király sem csak egy volt, miért ne lehetett volna nádorból is több. Nem csoda tehát, hogy a különös helyzet viszonylag szerény érdeklődést váltott ki történetírásunkban

2, s ha mégis kísérlet történt értelmezésére, a korábban ténylegesen viselt méltóság címként való további használata épp úgy felmerült', mint - minden bizonnyal az Árpád-kori példa hatására - a nádori hatáskör területi alapon való felosztásának gondolata

4, míg újabban - mivel személy szerint többnyire a kor nagyhatalmú oligarchái az érintettek a nádori cím önkényes felvétele számít a leginkább elfogadott magyarázatnak.

5 Alaposabban szemügyre véve azonban az érintett előkelők körét, illetve az őket nádorként említő adataink sorozatát - amiben nagy segítségünkre van, hogy a korszak okleveles anyaga

6, valamint az 1301 és 1457 közötti időszak archontológiai feldolgozása rendelkezésünkre áll

7 - kiderül, hogy egyik magyarázat sem kielégítő, jóllehet a legtöbbjük tartalmaz olyan elemet (vagy elemeket), amellyel (vagy amelyekkel) nehéz lenne vitába szállni. Az 1301 és 1310 között nádori címet viselő előkelők sorát Ákos nembéli Ernye fia István nyitja, akit 1301. október 23-án a Magyarországon László néven uralkodó cseh királyfi, Vencel mond a maga oklevelében nádornak.

8 Azonosítása kétségtelen, mivel mind ez az oklevél, mind számos más forrás „Ernye bán fia István"ként nevezi meg,

9 egy saját oklevele pedig a nemzetségnevet is megadja.

1

0 István László (Vencel) király egy 1 1298-1299-ben Péc nembéli Márk fia Apor és Rátót nembéli Leustik fia Roland között osztották meg a nádori méltóságot: előbbi a „dunáninneni", utóbbi a „dunántúli" területeken gyakorolta a nádori jogkört, lásd 1298: Opour palatinus citradanubialis, Rolandus palatínus ultradanubialis — Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen 1-V1I. Bearb. von Franz Zimmermann, Carl Werner et al. Hermanstadt-Köln-Wien-Bucure§ti 1892-1991. (a továbbiakban: UGDS) 1. 192-193., vö. Franki [= Fraknói] Vilmos: A nádori és országbírói hivatal eredete és hatáskörének történeti kifejlődése. Pest 1863. 159.; Wertner Mór: Az árpádkori nádorok sorozata. Helyreigazítások és meghatározások. Történelmi Tár 1894. 13-14.; Uő: Az árpádkori nádorok genealógiája. Turul 16. (1898) 123-124.; Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt 1-11. Bp. 1899.

2 (reprint: Bp. 1984.) 11.458-459. 2 Franki: A nádori és országbírói hivatal 80.; Pór Antal: Trencsényi Csák Máté. (Magyar Történelmi Életrajzok 1V/4.) Bp. 1888. 85.; Wertner Mór: Adalékok a XIV. századbeli magyar világi archontológiához II. Történelmi Tár (új folyam) 8. (1907) 26.; Hóman Bálint-Szekfu Gyula: Magyar történet 11. Bp. 1936. 54-55. (a vonatkozó rész Hóman Bálint munkája) 3 Kandra Kabos: Erne bán és fiai. Századok 18. (1884) 120. 4 Bunyitay Vince: Kopasz nádor. Életrajz a XII1-X1V. századból. Századok 22. (1888) 137-138.; Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Bp. 1995.

2 605.; Kis Péter: Ákos nembeli István. Egy magyar előkelő életútja a 13-14. század fordulóján. In: R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv születésének 70. évfordulója ünnepére. Szerk. Tusor Péter, szerkesztőtársak Rihmer Zoltán, Thoroczkay Gábor. Bp. 1998. 61-62. 5 Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979. 189-190.; Szűcs Jenő: A feudalizmus „második korszakának" alapvetése Magyarországon. Kézirat, h. é. n. [Bp. 1985.] 528-529.; Kristó Gyula: 1. Károly király főúri elitje (1301-1309). Századok 133. (1999) 50.; Bertényi Iván: A tizennegyedik század története (Magyar Századok). H. n. [Bp.] 2000. 27-28. 6 Anjou-kori Oklevéltár 1-XV., XVIL, XIX-XXL, XXI11-XXVIIL, XXXI. Főszerk. Kristó Gyula, Almási Tibor, szerk. Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, Kőfalvi Tamás, Piti Ferenc, Sebők Ferenc, Tóth Ildikó. Szeged-Bp. 1990-2010. (a továbbiakban: Anjou); a vonatkozó két kötet (1. 1301-1305 és II. 1306-1310) Kristó Gyula munkája. 7 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457.

1—II. (História Könyvtár, Kronológiák, adattárak 5.) Bp. 1996. 8 1301. okt. 23.: Magyar Országos Levéltár, Bp., Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 210 245. (Anjou 1. 94. sz.). 9 1303. febr. 26.: Anjoukori Okmánytár, 1-VII. Szerk. Nagy Imre-Tasnádi Nagy Gyula. Bp., 1878-1920. (a továbbiakban: AO) 1. 51. (Anjou I. 358. sz.), máj. 5.: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I—XI. Studio et opera: Georgius Fejér. Budae, 1829-1844. (a továbbiakban; Fejér) V11I/1. 117. (Anjou 1. 377. sz.); 1304: AO 1. 90-91. (Anjou 1. 680. sz.) és AO 1. 89. (Anjou I. 681. sz.); 1311. s. d.: DF 210 452. (Anjou III. 207. sz.); 1313. aug. 15.: Fejér Vlll/6. 29. (Anjou III. 586. sz.). 10 1307. okt. 10.: Fejér Vlll/1. 221. (Anjou 11. 243. sz.).