Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA

Ebben az időben sok családnál éheztek. Reggelire héjába sült krumplit sütöttek lerben vagy a platt tetején karikára vágottan, „langalót" (rántott levest), málét ettek, mert nem volt kenyér. Ebédre tejbetésztaleves, krumpli, a levébe meg tészta, ebből lett a tésztaleves. Tengerikása, puliszka, cinkepuliszka, tengerikásás töltött káposzta, töklotyó (tökleves), habartkrumplileves, habartpaszulyleves stb. Nagyon sok helyen még egy kis malackát sem vágtak, mert nem volt pénzük a malac megvásárlásához és az élelmezéséhez szükséges ennivalóra. Ahol pedig egy kb. 60-80 kilós kis malacot levágtak, a nagy családnak az anya csak csipegette a szalonnát meg a húsát, mégis nagyon hamar elfogyott. A vacsora is főtt étel volt." P. F. 73 éves férfi Tiszaeszlár: „Apám hét gyermekes nincstelen, szegény ember volt. Már nyolc éves koromtól gurdonyozni (kalászos vetésből gyomot irtani), répát egyelni, kilenc-tíz éves koromtól kapálni jártam napszámba. „Varjúpásztor" is voltam és karikás ostorral pattogtatva ijesztgettem a varjakat a kalászos vetésekről. Tizenkét éves koromtól pedig minden mezőgazdasági munkát végeztem napkeltétől napnyugtáig. „ Cz. F.-né 73 éves nő Mándok: „Édesapámnak hat hold földje volt, de ebből a hat gyermekét nem tudta eltartani. Hét-nyolc évesen libát, tehenet legeltettem én és testvéreim is az árokpartokon. Tíz éves korunktól már besegítettünk a mezei munkába, hogy a megélhetés könynyebb legyen. Én még csak első osztályos hét éves gyermek voltam, amikor szüleim a grófi birtokon tuskót ástak harmadába. Nekem és testvéreimnek is, amikor délben hazamentünk az iskolából, menni kellett utánuk az erdőbe, mert ahogy ők a tuskó kiásása miatt a földet a fa töve körül kiásták, nekünk gyermekeknek a gödröt be kellet kapával húzni. Ahogy növekedtünk vittek kapálni is. A felnőttek három sort fogtak fel, nekünk gyermekeknek csak egy sort hagytak és ha kiértünk a sor végére, leülhettünk és ülve bevártuk, míg ők is a sor végére érnek. Ahol a kapálásba hibát ejtettünk, azt ők utánunk kijavították. Aratáskor tíz évesen csak kötelet csináltunk és dobtuk a marokszedőnek. Tizenkét-tizenhárom évesen már saját földünkön markot szedtünk. Utána gazdáknál részes aratást vállaltunk. Aratás után pedig részcséplőgéphez jártunk, ahol töreket kapartunk. Amikor már kicsit nagyobbak lettünk, kévét adogattunk közvetlenül a gépre a kévevágó lánynak. Amikor a hat elemit kijártuk mindennapos mezei munkások voltunk. Napszámba jártam testvéreimmel a Pácitanyára (Tornyospálca) és a Litkiszélbe (Fényeslitke). Tavasszal a kolompérválogatástól kezdve minden mezei munkát végeztünk, amikor kaptunk napszám lehetőséget, mert a hat hold földünk nem biztosította a nyolctagú család megélhetését.". M. J. 82 éves férfi Nyíregyháza-Királytelekszőlő: „Édesapám foglalkozása fuvaros volt, négyen voltunk testvérek. Tíztől tizenkét éves koromig a nyári iskolai szünetben B.I. Nyíregyháza-sóskúti nagygazdánál csordásféle voltam. Egy csapat libát és négy-öt tehenet legeltettem. Ezért havonta tíz pengőt kaptam és kosztot. Ott is aludtam a családnál. Tizenháromtól tizenöt éves koromig uradalmi kepébe markot szedtem. (Egy csapatba kb. harminc kaszás volt.) Tizenhat éves koromtól pedig uradalmi kepébe kaszáltam. Feleségem (M. J.-né 80 éves nő) Nyíregyháza-Királytelekszőlő-i lakos is tíz éves korától minden évben még két hozzá hasonló gyermekkel (H. J. fiú, K. E. leány), hárman szedték a markot egy kasza után a Dessewffy grófnál. Tizenkét éves korától pedig a nagyoknak vizet vitt, magtárban sepregetett, vagyis „küldki-hívdbe" mindenes volt. Ezért naponta egy kiló lisztet kapott." K. J.-né 80 éves nő Nyírpazony: Édesapám napszámos, harmadosmunkás volt. Nyolcan voltunk testvérek. A megélhetésünkért mi gyermekek már nyolc éves korunktól mentünk tűznek-víznek, mert nagy volt a család. Hátunkon hordtuk a tüzelőt télen-nyáron (gallyat, csutkatövet, napraforgótövet). Kilenc éves koromban a nyári iskolai szünetben elmentem egy nyomorék gyermek mellé pesztronkának élelemért és egy kartonruháért. Nekem volt cselédkönyvem is. Csak négy elemit végeztem. Tizenkét-tizenhárom évesen a téli hónapokban elmentem szolgálni, mert akkor nem volt napszám. Tavasztól őszig pedig napszámba jártunk testvéreimmel, ha volt lehetőség. Tizennégy éves koromtól pedig minden évben a szezonban, négy hónapig a Sóstóhegyen szőlőmunkát végeztünk."