Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

III. AZ INGATLANOK TULAJDONI ÁLLAPOTA ÉS ADATAI

Berakott tűzhelyeiket göngyöltsárhói vagy vályogból szintén maguk készítették. Kótajban ezt „kotló"-nak, máshol „katlan"-nak hívták. De „volt kisméretű lemezből készült kotlóspór is egy karikával" (R. Gy. Nyíracsád). Sz. L. Bököny-Gödrökben lakó családnál „házilag készített dobkályha tetején egy másik lemezen főztek. Hetente meszelt a családanya, mert nagyon füstölt". Olyan háromlábú pléhkályhát is sokfelé használtak, amit nem házilag készítettek (pl. Levelek, Petneháza, Kemecse, Pusztadobos stb.). A „katlan", „kotlik" használata kb. az 1920-as évek második felére fokozatosan csökkent és az 1930-as években a csikótűzhely kezdett általánossá válni. A tűzhelynek sütője nem volt. Tímáron „vaskutyának" nevezték. Ezt melegítésre és főzésre használták. Használtak háromlábú kisméretű hordozható öntöttvaskályhát is. (Pl. Szabolcsbáka, Kemecse, Tímár stb.). Nyírpilisen „kandi"-nak nevezték azt a tűzrakási lehetőséget, amikor két-két téglára helyezett „platt"-on, fémlemezen, mások „nyáron a kunyhó elé ásott gödör fölé helyezett pléh"-en (fémlemezen) főztek. Ugyanebben az évszakban többen is ún. szolgafán készítették a család főttételeit. A szolgafa nem más, mint rézsútosan egy kapanyélhez hasonló rudat a földbeástak és a kintmaradt végére egy fémakasztót rögzítettek és arra akasztották a főzőedényt. Alatta tüzeltek. Télen pedig dreifuszon főztek. Ez egy háromlábú, bográcsnál laposabb, kb. 12 literes öntöttvasedény. Ezt téglára vagy vályogra állították és alatta tüzelve főztek (pl. Buj, Nyírgelse, Nagyhalász, Nyírpazony stb.). Egyes földházakban búboskemence is volt, melyet nemcsak kenyérsütésre, hanem fűtésre, a helyiség melegítésére is használtak. Ennek megfelelően oldották meg a kéményt vályog vagy göngyöltsárból B. P. földbérlő foglalkozású érpataki lakosnál, de nem a hagyományos földkunyhóknál ismert megoldással. A kemencének körül padkája volt, amire rá lehetett ülni és háttal a kemence oldalához dőlve melegedni. A kemencét egy picike beugróból fűtötték. Emellett volt a családnak csikótűzhelye is, és ezen főztek. Piricsén a kemence füstelvezetését célzó kémény a földkunyhó oldalán volt kivezetve. Voltak olyan földházak is, ahol a búboskemence kint az udvaron vagy a telken épült. (Pl. Aporháza.) Vacsorafőzés csikótűzhelyen