Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

II. A FÖLDHÁZAK ADATAI ÉS AZ AZOKBAN ÉLŐK SZOCIÁLIS HELYZETÉNEK VIZSGÁLATI MÓDSZERE

hogy a királyteleki gróf által cselédei részére biztosított 37 földház csak 1920-ig volt meg, mert a fiatal grófok az 1920-as évektől már földfeletti cselédházakat építtettek alkalmazot­taik részére. Szatmár vármegye most ismertté vált 137 földházában a családok kb. 25-30 %-a benne lakott 1921 és 1940 között. A következő 1945-ös földreform újabb lendületet adott a földházépítésnek. A juttatottak egy része átmenetileg, rövidebb-hosszabb időre kényszerült a lakhatásnak ezt a formáját vá­lasztani, amíg kis földfeletti házat nem tudott építeni. Volt aki csak három-négy évig, mások egy vagy több évtizedig, kevés idős ember azonban élete végéig benne lakott. Pl.: a földháza­ikból egész életükben kitörni nem tudók lakóhelye: Balkány, Kótaj, Levelek, Nyíracsád, Nyírmihálydi, Nyírpazony, Nyírtura, Pócspetri, Tiszabezdéd, Új fehértó stb. Az 1945-ös földreform során juttatott földekre épített, s azokban rövidebb-hosszabb ide­ig bennlakók száma és aránya jóval meghaladja az 1920-as évek juttatása után épült, most ismertté vált földházakét. Ennek egyik oka az, hogy jóval több család részesült juttatásban és volt hova építeni akármilyen egyszerű kis hajlékot. Másik oka az lehetett, hogy az ura­dalmi cselédeknek ki kellett költözniük az addig használt cselédházakból azok lebontása mi­att. Többségüknek nem volt más választása, mint földházépítés. (Nemcsak a cselédek, ha­nem azok szülei és rokonai is nagycsaládosok voltak, így azokhoz szűk lakásviszonyaik mi­att nem költözhettek.) Máról-holnapra éltek, semmi tartalékuk nem volt. így anyagi teher­bíróképességük nem tette lehetővé árendásházba költözésüket, de a sokgyermekes csalá­doknak nem is igen adtak bérbe lakást a háztulajdonosok. Bérlakás alig volt még városok­ban is, községekben pedig csak elvétve. Az ismertté vált földházakban 1941-1950 között élők aránya Szabolcs és Szatmár vár­megyében is 37-40 % körül mozgott. Még az 1950-es évek után, sőt az 1960-70-es években is 0,5 % körüli volt arányuk. A megyében fellelhető emberi lakás céljaira nem cigány családok által használt legutolsó földház 1996-2000-ig Fábiánháza-Előtelek településen működött, amelyben egy özvegy la­kott két gyermekével. Tuberkulózisban elhalálozott férje elvesztése után a nagyon rossz ál­lapotban lévő sajáttulajdonú lakóházuk összerogyott, így az özvegy átmenetileg földházépí­téssel oldotta meg lakáshelyzetét. A későbbi fejezetben részletes bemutatásra kerülnek az egyes járások, mint közigazgatá­si egységek többszöri változásai. E változások miatt bizonyos önkényes csoportosítást meg­engedve a földházakban lakás idejének arányairól a következő képet kapjuk Szabolcs vár­megyéről: Szabolcs vármegye Járás megnevezése kb. 1920­1930-as években kb. 1931­1940-es években kb. 1941­1950-es években kb. 1951­1960-as években Baktalórántházi járás (korábban Nyírbaktai) 19,0% 34,7% 13,2% Dadái felső járás (1950-ben megszűnt) 34,2% 24,6% Kisvárdai járás (megszűnt 1984.) Jogutód Kisvárda város 13,0% 55,0% 9,0% 2,0% Ligetaljai j.(1950-ben megszűnt, jogutód Nyírbátor) ill. Hajdú B.megyéhez csat. 7,0% 45,0% 14,0% 1,0% Nagykállói járás (megszűnt 1984. XII. 31.) 19,0% 26,0% 27,0% 1,0% Nyírbátori járás (1978-ban megszűnt, jogutód Nyírbátor város) 14,0% 20,0% 42,0% 2,4% Nyírbogdányi járás (1950-ben megszűnt) 25,0% 27,0% 10,0% 4,0% Tiszai járás (1950-ben megszűnt) 20,0% 20,0%

Next

/
Oldalképek
Tartalom