Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
II. A FÖLDHÁZAK ADATAI ÉS AZ AZOKBAN ÉLŐK SZOCIÁLIS HELYZETÉNEK VIZSGÁLATI MÓDSZERE
A táblázatban feltüntetett adatokat az egyes járásokban ismertté vált földházak számához viszonyítva adtuk meg, nem pedig a megyei adat százalékában. Úgy Szabolcs, mint Szatmár vármegyében a földházakban lakó családok bennlakásának és az építmények fennállásának időbeni arányát csak azokban az években mutatjuk be járási szinten, ahol a legmagasabb arányt mutatják, vagyis a legmarkánsabb képet kapjuk. A XX. század nagy intervallum. Ezenkívül az egyes családok nem ugyanazokban az években vagy évtizedekben laktak földházakban és a több évtizedes bennlakás esetében átfedések is vannak. így nem lehetett pontos, részletes adatokat kimunkálni. Szatmár-Bereg vármegye négy járásából viszonylag kevés (137) földházat sikerült felkutatni. Hogy Szatmár-Bereg vármegyében kb. mikortól, meddig laktak legtöbben ilyen hajlékokban az egyes családok a következő adatok tanúsítják: A megye megnevezése kb. 1921-1930-as években kb. 1931-1940-es években kb. 1941-1950-es években kb. 1951-1960-as években Szatmár-Bereg vármegye 19,5 % 30,0 % 19,0 % 2,0 % A csengeri járásban mindössze négy, a fehérgyarmatiban pedig kilenc földházról van információ. A csengeri járásból egy Csenger székhelyközségből, egy Szamosbecsről, egy Szamossályiból, egy pedig Tyúkod községből való. Közülük Tyúkodon az 1930-1940-es, Szamosbecsen és Szamossályiban az 1940-1950-es években, Csengerben pedig az 1950-1960-as években lakták ezeket. A fehérgyarmati járás öt településéről sikerült kilenc (Cégénydányádról, Fülesdről, Köleséről egy-egy, Fehérgyarmatról és Szatmárcsekéről három-három) földházat gyűjteni. A mátészalkai járásban 85, a vásárosnaményiban 40 földház létére derült fény. A mátészalkai járásban az ismertté vált legtöbb földház 27 %-al (23) az 1920-1930-as, illetve a 1940-es években volt. A vásárosnaményi járásban működött negyven földházból a legmagasabb 57,5 %-ot (23) az 1920-1940-es évek között lakták. Az utána következő legmagasabb földházszám 5, vagyis 13 %-a a járás területén talált földházaknak az 1930-1940-es évekből való. Az 1910-1920 és az 1921-1950-es évek között lakott földházak aránya megegyezik, vagyis 8-8 %. A más időpontokban épült vagy lakott földházak aránya ennél kevesebb. Ismét hangsúlyozzuk, hogy a kimutatott járási arányok nem lehetnek abszolút pontosak az átfedések miatt sem, mert pl. egyesek 1910-1930, 1910-1950 között, mások az 1920-1930, 1920-1940, 1920-1950, 1920-1960 stb. közötti időpontokban laktak földházakban. A mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének megfelelő területen még az 1960-as évektől 2000-ig is elvétve előfordult egy-egy földház lakásként való használata, bár erősen lecsökkent mértékben. Többségében ezeket dinnyekertész családok lakták. Az 1960-as években felfejlesztettt mezőgazdasági termelőszövetkezetek ilyen minőségben szívesen foglalkoztatták a Heves megyéből stb. ide érkezett családokat, kiket a községekben „dinnyés"-eknek ismertek. Ezeken kívül voltak még földházban lakó szőlőmunkás, mezőőr, juhász, napszámos stb. foglalkozású családok is. 1960-1970 között Kántorjánosi, Nagyhalász, Nyíradony, Nyíregyháza-Bálintbokor, Nyírtura, Oros, Vaja stb. településeken még nem tűntek el az egyes földházak. Sőt az 1970-es években is Besenyőd, Buj, Levelek, Magy, Nyírgelse, Nyírpilis, Nyíregyháza-Peres, Sóstóhegy stb. településeken is található volt még ilyen létesítmény. Az Alispán-tanyán 1900-1970-ig földházban lakott egy család, kiknek tájékoztatása szerint még a nagyszüleik is benne laktak. Állandó javítgatással és a tetőszerkezet cseréjével hét évtizedig is meg tudták óvni úgy az állagát, hogy a nagyszülők utódai is ebben éltek.
