Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Kiss Kálmán (Porcsalma, 1843. augusztus 14—Nagykőrös, 1913. október 31.) Tanítóképző intézeti igazgató és egyháztörténeti szakíró volt. Kiss Áron püspök fia és Kiss Áron pedagógiai szakíró bátyja. Középiskolai tanulmányait Szatmáron, Lőcsén és Sárospatakon végezte. Egy ideig nevelősködött, majd segédlelkész lett Porcsalman és Mándon. 1875-ben a nagykőrösi református tanítóképző tanára, 1883tól igazgatója volt. Sok cikke jelent meg a korabeli lapokban. írásai szorosan kötődnek a szatmári szülőföldhöz. Önálló művei: A vetési református egyház története, Kecskemét, 1865; A szatmári református egyházmegye története, u.o., 1878; Báthori Zsófia életrajza, Nagybánya, 1879; Visszapillantás a magyar nemzet ezer éves múltjára, 1896. Irodalom: Századok. 1897. 376. Kiss Áron (Porcsalma, 1845. június 21—Budapest, 1908. október 15.) A hasonló nevű református püspök fia volt. Ő maga is teológiai tanulmányokat folytatott Sárospatakon, lelkészi vizsgát is tett, néhány évi nevelősködés után azonban a pedagógiai pályára lépett. 1870-ben a nagykőrösi tanítóképző igazgatója lett. 1875-ben Budapestre került, ahol előbb a tanítóképző tanára, később igazgatója volt. 1877-ben ő alapította a Pedagógiai Társaságot, amelynek hosszú időn át évkönyveit is ő szerkesztette. A magyar nevelésügy történetét kutatta. Főként pedagógiai cikkeket és tanulmányokat írt. 1987. október 23-án a róla elnevezett porcsalmai általános iskolában emléktáblát, 1995. június 25-én az iskola előtt szobrot avattak tiszteletére. (Sebestyén Sándor alkotása.) Művei: A nevelés- és oktatástörténet kézikönyve, 1872; Adalékok Magyarország nevelés- és oktatásügyi történetéhez, 1874; Nevelés- és oktatástan, 1876; Gönczi Pál életrajza, 1888; Bornemissza Péter élete, 1891.