Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Lukács Ödön (Szamossályi, 1843. augusztus 13—Nyíregyháza, 1896. március 1.) Református esperes, egyházi szakíró, várostörténész és költő volt egy személyben. Papi családból származott, tanulmányait Sárospatakon végezte. Rövid ideig Zsurkon volt segédlelkész. 1870-ben került Nyíregyházám, s mint lelkész, majd esperes jelentős szerepet játszott a város közéletében is. 1873 és 83 között ő szerkesztette a Szabolcs című újságot, s az ő kezdeményezésére épült fel az 1883-ban felszentelt, ma is álló új református templom. Nem bennszülött nyíregyházi volt, de nagyon hamar lelkes és öntudatos polgára lett városának. Nem véletlenül vállalkozott elsőnek a város történetének megírására. 1886-ban jelent meg legjelentősebb munkája, a két kötetes Nyíregyháza-monográfia. Műve nemcsak az ő egyéni ambícióit, s a városhoz való ragaszkodását tükrözi, hanem a fejlődő Nyíregyháza növekvő öntudatát is. Tíz évvel a megyeszékhellyé válás után a fiatal város már múltjával büszkélkedett, már vaskos kötetekben olvashatott az alapító ősökről és arról a lendületről, amellyel lekörözte a megye nagyobb múltú településeit, Nagykállót, Nyírbátort, Kisvárdát. Lukács Ödön nemcsak tudós és publicista volt, hanem költő is. Két verses kötete jelent meg Nyíregyházán {Kisebb költemények, Vegyes költemények). Hátrahagyott versek című gyűjteménye pedig Debrecenben látott nyomdafestéket 1896ban. A Millennium évében hunyt el, sírja az Északi temetőben, a ravatalozó háta mögött van. Alapvető várostörténeti munkája 1987-ben, Nyíregyháza várossá nyilvánításának 150. évfordulója alkalmából reprint kiadásban újra megjelent. Ugyanakkor emléktáblát helyeztek el tiszteletére a református templom bejáratánál. Lásd még: Szamossályi, Zsurk. Irodalom: Görömbei Péter: i. m. Vasárnapi Újság. 1896. 10. sz. Lukács Zsófia: Emlékezés Lukács Ödönre, Nyíregyháza történetírójára. Szabolcs-Szatmári Szemle. 1976.4. 29