Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

ezek, hogy még a kardbicskát is beisszák! Ezzel kijöttek a kocsmából. Abba az időbe a kocsmárosnak nem vót raktárja. Csak egy fődverem. Azon vót egy juk. Amikor ők kijöttek, a zsidó ?..eótotta a lámpát, megkeni egy huszár a nagy bajuszt: - Halljátok, ez a tetves zsidó lefeküdt! - Le ám, - mondja a másik. - Na - azt mondja, - te Jóska gyerek, megvan még ez a lük ezen a vermen? - Megkeressük ebadtát! Odamennek, meg is lelték a jukat. Azt mondja egy közülök: - Na, ki megy le? - Lemegy ez a kölyök, az anyja hétszencségit! - Hát apám, mán ezt ne tegyék velem! - Kus bundás - azzal megfogták, oszt lelökték a jukon, akár akart, akár se. - Aggyal ki köjök pájinkát,kényért és cafoládét,mert mi enni akarunk! Mátyás király kiszógálta őket a máséból. És annyira berúgtak, hogy Mátyás királyt ott hagyták a verembe. Kezdett Mátyás király gondolkozni, hogy nd lesz most üvele? Addig tapogatódzott, mig egy üres hordót tanált. Arra ráállt és ugy kimászott. És akkor utánok ment az öreg huszároknak. És várta, hogy mi lesz a fővártán, hát mán tiz óra, nem kilenc. Amikor odaértek, rákiált az egyik öreg huszár a posztra: - Félre kölyök, mert leváglak! - Hát öregek, mán tiz óra! - Kus, ne járjon a szád! - Erre bementek a kaszárnyába. Mátyás király is bement vélek. Az öreg huszárok le 146.