A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Tudománytörténet - †Korek József: Emlékeimből (Szabolcs-Szatmár megye, 1975) (Jegyzetekkel ellátta Németh Péter)

Korek József feleségét, ezért többet nem is hívhatott meg. Sok szép fejfát gyűjtött össze, és a Jászberényből általam 1957-ben áthelyezett Erdész Sándor sokszor irigykedett gyűjtői sikereiért, és elég sokszor ki is sajátították gyűjtéseit. Az új igazgató, Csallány Dezső [1905-1977] nem törődött ezzel. Neki a gepidák, az avarok és a rovásírás volt a fontos, valamint a nő ...! Egyik legnehezebb munkám Szabolcsban 1950-ben a Nyíregyháza-Beregsurány-Munkács „hadiút" építésének az ellenőrzése volt. Május -június -július elejét töltöttem ott. Főhadiszállásom Oros volt, ahol sok lelőhelyet átvágott a falvakat elkerülő, nyílegyenes út. Kerékpárom, kevés forint és a koldustarisznya volt minden felszerelésem. Két munkást foglalkoztattam, akik kiásták az objektumot, mert kubikus, kordély volt elég. Itt tanultam meg, hogy valóban mennyi is egy köbméter! Pedig már volt gyakorlatom Sztálinvárosban is. A köbméter annyi, amennyit a bandagazda - most brigádvezető - mond. Hiába mér utána a mérnök, csak neki lehet igaza. Először azért, mert a norma magas, és csak így jut haza is pénz, ha azt is kifizetik, amit nem termel meg. Ha nagyon szőröző a mérnök és mindenképpen azt akarja, hogy neki legyen igaza, akkor is megalázottan kell a végén fejet hajtania, mert a mérés közben megemelik a „kubikus babákat" és 20 cm már 20 % többlet, pedig mindig ott hagyják meg, ahol amúgy is a legmagasabb a talaj. Továbbá, mert a mérnök is tudja, hogy ő sem teljesítheti a normát, ha a munkások nem teljesítik. Azt is itt láttam csak igazán, hogy milyen kemény a talaj és melyik fokozatba tartozik! Mindig eggyel magasabba, mint ahová igazán való, ez íratlan szabály minden földmunkánál. Nagy munka volt az Oros-Baktalórántháza szakasz menet közbeni elkészítése. Hetente kétszer, de inkább háromszor kerékpáron végigjártam a szakaszt, ami 22 km-t jelentett oda és vissza. A lehordott homok átégette a kerékpárt, sokszor vittem a hátamon, különösen a Sárga-hegy

4 átvágása okozott sok akadályt. Volt bőven lelőhely, Oros, Napkor, Levelek, Baktalórántháza környéke tele volt. Egyik péntek este a háziasszonyom egy idősebb nőt engedett a szobámba azzal, hogy régiségeket hoz. Ki is vett a zsebéből egy kis papírzacskót, amelyben egy germán, berakott, szív alakú melldísz volt. Lelőhelye Németkér, Tolna megye. Semmit sem volt hajlandó elárulni, de kérte, hogy fizessek érte annyit, amennyit akarok. 200 Ft-ért vettem meg, nyugtáját aláírta és eltűnt. A háziasszony később közölte, hogy apáca volt. Szombaton jöttem Budapestre, de [hétfőn] az állomáson vettem észre, hogy nincs annyi pénzem, hogy a vasúti jegyemet megváltsam, ezért csak 100 km-es jegyet vehettem. Karcagon le kellett szállnom, ahol a múzeumban először látott Szűcs Sándor bátyámtól kértem 20 Ft-ot kölcsön, amit postán küldtem meg neki. Hát így ment akkor a leletmentés. De a belégek elszámolásának elhelyezése is tudománytörténetnek tartható. Bóna István vagy 15 évvel később utána akart járni a lelőhelynek és kereste a beléget. A jelentést az Adattárban megtalálta, de a bizonylat a Gazdasági Osztályon maradt. Azt a pincébe lerakták, ott 10 évig őrizték - ez a szabály - majd a kazánba dobták a selejtezett iratokat. így soha nem derült ki az eladó lakcíme, hiába nyomozott utána még Oroson is. Megjártam a záhonyi vonalat is. Fényeslitkén elkezdtem a nagy rézkori temető feltárását, amelyet Patay [Pál] ásott fel teljesen. Kora vaskori leleteket mentettem a záhonyi szakaszon. Egy hétig kóboroltunk a Rétköz területén, az iskolai gyűjteményeket és honfoglalás kori leleteket nyomozva, így jutottunk el a paszabi Kossuth-díjas Túri Sándor tanító néprajzos gyűjteményébe. Azt hiszem, kölcsönösen tanultunk egymástól Dienes Istvánnal [1929-1995], amikor egy községbe lépve először a korcsmát kerestük fel és a néprajzosoknál jól ismert mesélő vagy motozó ital rendelésével 4 A helyet azonosítani nem tudom, talán a 4 l-es út mai 9-10 km közötti emelkedőjére gondol a szerző. Sárga-hegy egyébként Ibrány határából ismert (vö. Szabolcs megye Pesty Frigyes 1864. évi helynévtárában. A szöveget gondozta és a mutatót készítette: Mizser Lajos. NyJAMÉ XLII. 2000. 236.). 482