A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Tudománytörténet - †Korek József: Emlékeimből (Szabolcs-Szatmár megye, 1975) (Jegyzetekkel ellátta Németh Péter)

Emlékeimből (Szabolcs-Szatmár megye, 1975) tKorek József Nyíregyháza messze esik Szegedtől, későn is jutottam oda. 1939-ben, amikor Banner János a vincai lelet kapcsán gyűjteni kezdte a badeni anyagot. Mint famulus, vele mentem. Útiköltséget sem kellett fizetnem, mivel a Szegedi Vasutas Turista Egyesület jegyzőjeként oportőr jeggyel ingyen utaztam. Az 1868-ban alakult Szabolcs megyei Jósa Múzeum igazgatója akkor - 1923-tól kezdve - mint őr, Kiss Lajos volt, a szép lányok későbbi atyja. Kicsi, töpörödött, huncut mosolyú, sovány úr volt. Ha nem tudtam volna róla mindent, el sem hittem volna, hogy színész is volt Hódmezővásárhelyen. Mint hallgató, akkor még valóban csak hallgattam a nagyok szakmai beszélgetéseit és jóízű adomáikat. A közös téma: Hódmezővásárhely és a [nyíregyházi] múzeum, mely a megyeháza egyik részében volt. 40.000 Korona államsegéllyel toldták hátsó frontjához valamit.

1 Kis szobában kuporgott az „Atya" egyedül, szolgájával. Itt láttam utoljára őt 1948 elején, a Kossuth-díj előtt. A szolgát Magieráné váltotta fel, és ugyanott tüsténkedett Nyárády Miska bátyám, a kéki káposztakirály, akire az „Atya" öröke szállt. [Nyárády Mihály] Félállásban vezette a múzeumot és gyűjtötte a néprajzi anyagot, igen nagy ütemben. A „vezetés" talán túlzás, mert atyai szíve volt, akinek nem kenyere az adminisztráció, félt is a helyiektől. Egyedüli bázisa az „Atya", később Ortutay [Gyula]. Számára a múzeum szakma volt, műfajra tekintet nélkül. Sokat jártam Szabolcsban, hiszen enyém volt Borsod, Hajdú, Szabolcs körzetének régészeti leletmentése a MMOK időben,

2 de korábban is járogattam arrafelé. Mindig munkában és aggodalomban találtam [Nyárádyt]. Többször „gyónt" nekem. Például azt is, hogy a múzeumban őrzik a „tiszaeszlári per" igazi dokumentumait, a Solymosi Eszter ereklyéket,

3 s nem tudja, mitévő legyen vele, mert zaklatják miatta. Javasoltam, hagyja ott, ahol most is vannak, van itt úgyis olyan zsúfoltság, amilyet nem is láttam soha máshol. Nagyon kedvesen fogadott mindig. Egyszer még kis házacskájába is elcipelt, ahol módomban volt látni teljes meztelenségben fürdőkádból kilépő A szerző itt téved: a két világháború között három vidéki múzeum épült, a debreceni Déri és a keszthelyi Balatoni Múzeum mellett a harmadik a nyíregyházi Jósa Múzeum volt. A Megyeháza U alakú épületének Egyház utcai nyitott részét zárták le egy háromszintes épülettel, amelynek a teljes földszintjét, a vasrácsos ablakokkal jelölt részt kapta meg a múzeum (1928), míg a többi részét állami hivatalok (pl. az Államépítészeti Hivatal) és szolgálati lakások foglalták el. Ezzel lehetővé vált a múzeum számára a Megyeháza három földszinti helyiségéből a kiköltözés, ám cserében Kiss Lajos látta el a vármegyei könyvtár felügyeletét is, amely a múzeummal egy fedél alatt volt. Innen, az Egyház u. 15. sz. alatti, 1948-1972 között erősen „megcsonkított" épületből költözött az intézmény 1973-ban a mai helyére. MMOK = Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, 1949-1956 között állt fenn. Nyárády Mihály (1889-1980) a „Tisza-Eszlár" c. kőnyomatos újságra gondolhatott, amely gyorsírásos feljegyzések alapján már másnap közreadta a per során az előző napon elhangzottakat. Az újság egy példányát valóban a múzeum őrzi. A Solymosi-relikviáknak semmiféle nyoma nincs. Miska bácsi - akivel egy évig egy szobában dolgoztam - erről nekem sohasem beszélt. NyJAMÉ XLVIII. 2006. 481^487. 481