A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)
Helytörténet - Lakatos Sarolta: Adatok a Kállay-családfához
Lakatos Sarolta Radvánszky György; Kállay Emil (Kallósemjén, 1871. május 15. - Kallósemjén, 1934.), kinek felesége volt Gencsy Ella, majd Czibur Ella; Kállay András (Nagyhalász, 1875. január 7. Nyíregyháza, 1941. május 12.) lapszerkesztő, országgyűlési képviselő, kinek elvált felesége volt Gencsy Márta; Kállay Tamás dr. juris (Nagyhalász, 1876. május 1. - Gödöllő, 1963. január 29.) országgyűlési képviselő, kinek felesége volt Farkas Anna, majd Kállay Ágotha; dr. Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887. január 23. - New York, 1967. január 14.) miniszterelnök, kinek földi maradványait a fiai 1993. április 17-én helyezték a kriptában végső nyugalomba. A kripta közepén, földbe süllyesztett sírban, mészkő fedőlap alatt nyugszik a miniszterelnök felesége, Kállay Helén Mária Zsófia Gabriella (Kalló, 1894. május 1. - Budapest, 1945. február 7.), akit 1947. május 3-án temettek ide. A rendszerváltást követően a család a kápolnát és kriptát 1993-ban rendbehozatta, majd 1994-ben a kriptában újabb fülkéket alakítottak ki: a lejárat melletti falban jobbról és balról egy-egy koporsóhelyet, fölöttük pedig egy, illetve két urnát befogadó fülkét. Kállay Tamás urnáját - amelyet Gödöllőről 1993. június 6-án hozattak Semjénbe - az egyik urnafülkében helyezték el, a másikban pedig egymás mellett a miniszterelnök András Iván György fiáét (Nagykálló, 1919. december 24. - Einbeck, 1995. október 14.) és feleségéét, gróf Pongrácz Erzsébetét (Gyulavári, 1926. július 28. - Einbeck, 2000. október 10.). A lejárattól balra lévő fülkében a miniszterelnök Kállay Miklós dr. juris fia (Nyíregyháza, 1918. december 10. - Budapest, 1996. július 6.), jobbról pedig dr. Kállay Kristófné sz. kézdivásárhelyi Vásárhelyi Vera (Lőkösháza, 1920. november 15. - Budapest, 2000. augusztus 27.) Sík Sándor-díjas írónő nyugszik. Valamennyi fülkét vörös süttői márványlappal fedték. Nagykálióban elsőként a római katolikus templom alatti Kállay-kriptában eltemetettek után kutattunk. Sem a családnál, sem a plébánián nem maradt fenn feljegyzés (listaféle) az odatemetettek számáról vagy nevéről. A szabadon elhelyezett koporsókat egyenként kellett átmozgatni a feliratozás után kutatva, miközben az ismeretlen okból szétszóródott csontokat visszahelyeztük a koporsókba. A koporsókat két, néhol három sorban és rendezetlenül egymásra pakolva találtuk. Több koporsó teljesen szétmállott, azonosításra alkalmatlan volt, a hajdani koporsótartóknak is csak nyomait találtuk. A máig épen maradt koporsók nagyméretűek, rézborításúak, a rézből kivert pontozott feliratok kárpitszegecsekkel vannak a rézlemezre erősítve, a koporsókon rézből való, szép ornamentika szegélyek láthatók. Maga a boltíves rendszerű sírbolt két, egymásba nyíló helyiségből áll: a belső kisebb (9 m 2 ) terem, a külsőbe (21 m 2 ) a templomkertből lépcső vezet le. A külső teremben, a külső és belső termet balról elválasztó fal mellé egykor elhelyezett koporsót körbefalazták; a méteres magasságú, téglalap alakú sírkamra elülső oldalán látható színes, kézifestéses felirat tanúsága szerint ott Kállay Károly Farkasné sz. lánczi Lánczy Barbara nyugszik (tNapkor, 1787. augusztus 17.). A sírbolt megnyitásának nem ismert a pontos időpontja. Pyrker püspök 1828. évi kallói vizitációján készült feljegyzés szerint 1790. áprilisában nyitották meg. Ezt a dátumot nem tartom elképzelhetőnek, mert az 1777 és 1790 között elhunyt hat Kállay koporsóját is ott láttam. (Vagy talán 1790-ben exhumálták őket?) Tudjuk, hogy magának a római katolikus templomnak az építése 1780-ra fejeződött be, s ehhez az orosi főágból való Kállay József jelentős támogatást nyújtott (ezért alakíthattak ki az altemplomban Kállay-kriptát). Az is biztos, hogy a sírboltban a Kállayak orosi és napkori főága egyaránt temetkezett. Az 1777-1797 között 274
