A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Régészet - Várady Jenő: Az elkeresztelési vita előzményei
Váradyjenő családjukért, s a törvény áthágásáért őket kellene felelősségre vonni, nem pedig a papságot. Az Igazságügy Minisztérium válasza: nem lehet a kérdést így megoldani. Trefort halála előtt a budapesti ítélőtábla hallgatólagosan kimondta az 1884-es rendelet törvénytelenségét. Ám mivel nem volt püspökkari konferencia e témában - egyes püspökök másként-másként reagáltak a miniszteri megkeresésre, ami hatékony fegyvert adott Csáky kezébe elkeresztelési rendeletének védelmezésére. Eötvös a házasságot már polgári szerződésnek tekintette, amikor benyújtotta a vallás szabad gyakorlásáról és a vallásfelekezetek egyenjogúságáról szóló javaslatát (KN 1869/1870. IV. 7. VII. k. 388.). Később Irányi Dániel határozati javaslatában (1872/1873. IX. 27. V. k. 100. o.ü. 158-161.), aztán Trefort Ágoston a placetum jog körüli vita kapcsán helyezkedett erre az álláspontra (KN. 1872/1873. VI. 28. VII. k. 1598.o.ü. 351-352.), s az ő javaslatára kiküldött a T. Ház egy bizottságot, hogy az állam és az egyház közötti viszonyok szabályozására új javaslatot dolgozzon ki. Ekkor hangzott el Deák Ferenc (M.R. Bp. 1906. 344-358.) utolsó nagy beszéde, amely a kötelező polgári házasság mellett tört lándzsát. Az ekkori tárgyalást Bittó István miniszterelnök kérésére - a válságos politikai helyzetre tekintettel - levette a T. Ház a napirendről. Az új miniszterelnök, Tisza Kálmán gondosan került a katolikus egyházzal minden nyílt összeütközést, hiszen szüksége volt annak támogatására (SALACZ 1935. 195-200.). Irányi Dániel az 1876., 1877. és 1878. évi költségvetési vitában is benyújtotta a polgári házasságról szóló határozati javaslatait, de leszavazták. Végül az 1878-188l-es új országgyűlésen 1879-ben elfogadták a javaslatot, de a tárgyalásnak nem lett foganatja. 1880 áprilisában újra elfogadták, majd újra levették a napirendről. 1881. március 22-én a Ház asztalára került ismét, majd 1881. október 8-án Pauler újra benyújtotta. (1882-1883-ban folyt a híres tiszaeszlári per, 9 így nem volt alkalmas az idő a javaslat megfelelő tárgyalására.) 1883. május 22-én az igazságügyi bizottság jelentése alapján november 18-án megindult a vita. A T. Ház végül is Irányi Dániel határozati javaslatával együttesen fogadta el a törvényjavaslatot, s utasította az igazságügyminisztert, hogy mielőbb terjesszen be törvényjavaslatot a kötelező polgári házasságról is. A zsidó-keresztény törvényjavaslatból nem lett törvény, mert a Főrendiház először (FN 1883/1883. XII. 11. XC. o.ü. 84-85. - 212 jelenlevő főrend 103 igen, 109 nem) 6 fős - majd miután a képviselőház visszaküldte (FN 1881/1884. I. 12. III. k. XCIII. o.ü. 142-143. - 391 jelenlevő főrend 191 igen, 200 nem) - 9 fős többséggel elvetette a javaslatot. A nyolcvanas évek végére jelentős változások álltak be, a kultuszminisztérium élére Csáky Albin került 10 , aki a polgári házasság elkötelezett híve volt, illetve Fabinyi Teofil tárcáját az a Szilágyi Dezső 11 kapta, aki a Dunamelléki református egyházmegye főjegyzője és a felsőbaranyai református egyházmegye gondnokaként az egyházpolitikai reformok legfőbb sürgetője volt. Szilágyi kinevezése után nem sokkal bejelentette (KN 1887/1889. V. 29. XII. . 256. o.ü. 324-326, 340-342, 343-345.), hogy a törvény készülőben van, a család és örökjogi törvény keretében hajtja végre a házasságjogi reformot, aminek kidolgozásával Győry Eleket, a híres jogászt bízta meg, aki már 1883-ban követelte a kötelező polgári házasság bevezetését. Szilágyi célul tűzte ki az egységes házassági jog kodifikálását, amelynek kizárólagos és kötelező rendjét egyedül az állam állapítja meg. A tárgyalás előkészítésekor Szilágyi már a polgári házasságnak - mint kötelező formának - a megvalósítását kívánta. A magyarországi házassági jogrend ténylegesen reformra szorult. Az állam nem szabá-lyozta sehogyan sem a házasságjogot, érvényesnek ismerte el az egyházi házasságokat felekezetre való tekintet nélkül. Azonban sok zavarra és visszaélésre adott okot a vegyes 9 1883. augusztus 3-án mentette fel a nyíregyházi Törvényszék a keresztény Solymossy Eszter rituális célból való meggyilkolásának vádja alól azokat a zsidókat, akiket Eötvös Károly védett (TISZA-ESZLÁR 1883.). 10 Csáky Albin gr. vallás és közoktatásügyi miniszter 1888. IV. 22. - 1894. VI. 10-ig (BÖLÖNY 1992. 74-75.). 11 Szilágyi Dezső igazságügy miniszter 1889. IV. 9-től - képviselőházi elnökké választásáig (BÖLÖNY 1992. 74-75.). 336
