A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)
Helytörténet - Margócsy József: Kállai András (1839–1919). Pályaképvázlat
Margócsy József radt a házban: a többi gyereket elvitték a főleg osztrák szülők a forrongás elől. Amikor 1850 nyarán egyedül tart hazafelé, Szolnoktól Eszlárig - három napig - hajóval utazik, s ekkor tűnik ki, hogy elfelejtett magyarul. A hajó utasai ezt ellenségesen fogadják, sőt, amikor a szabadságharc kapcsán - mint írja - feketesárga véleményének ad kifejezést, a hajó kapitánya felkapta és kilógatta a víz fölé, ellenszenvének kifejezéseként. Egy év múlva, 13 éves korában is így közeledett hazafelé: akkor pedig a közlekedési csatlakozások elmulasztása miatt került bajba. Szerencséje egy rokonnal hozta össze, aki aztán kölcsönözte a többletútiköltséget, sőt, saját lovaival küldte őt haza Napkorra. 3 Hatvanhét éves korában írt visszaemlékezései azt sejtetik, hogy az intézetben ellátták ugyan a legszükségesebbekkel, de külön pénze nemigen lehetett bőséggel; szülei egyébként sem nagyon kényeztették. Ezt illusztrálhatja a majd 1908-ban megírt esete is. Még kallói kisgyerek korából ismerte a közelükben kereskedő Mandel Ábrahámot és családját, akik az ötvenes években Bécsben éltek. Olykor vendégül is látták a siheder Kállay Andrást. így adódott, hogy anyagi szorultságában öt forintot kért kölcsön Mandeláktól, de erről teljesen elfeledkezett. Később mindketten Nyíregyházán laktak, amikor Kállay egy régi jegyzetfüzetében rábukkant a tartozás feljegyzésére. Adóssága miatt tehát felkereste az Orosi utca 5. szám alatt lakó öregeket és kamatostól meg akarta téríteni a háromévtizedes, elfeledett segítséget. Ezt Mandelák nem fogadták el, mire az akkor már penzionált főispán a felnövekedett összeget a nyíregyházi izraelita hitközség betegsegélyező pénztárába fizette be. Mivel a történet a Nyírvidék című lap 1908. november 24-i számában jelent meg, aligha lehet kétségbe vonni az eset valódiságát - amelyik egyébként mindkét félre jellemző. Egyes adatok szerint a jogot a nagy hagyományú Theresianumban tanulta, teológiai stúdiumokkal együtt. Irodalmi, művészeti érdeklődése is az érettebb bécsi éveiből eredhet, így a zene szeretete is. írt ugyanis dalokat, ezeket meg is zenésítette; baráti társaságban egyedül is szívesen énekelt. '860. évi hazaérkezése után nemsokára Napkoron afféle dalárdát szervez. Erről ezt írja: „minden második vasárnap gyűltünk egybe nálam, Napkoron. A magyar dal kultusza ezidőben úgyszólván tilos. Mi tehát éveken át annak ápolásával hazafias missiót végeztünk, Párizsa nyíregyházi kántortanító vezetésével és környékbeli kollégák részvételével." (KÁLLAY 1907.45.) Párhuzamosan ismerkedik 3. Önéletrajzi jegyzeteiben ír diákkoráról: KÁLLAY 1907.2038. passim. a vármegye törvényhatósági bizottsági munkájával is, 1862-ben pedig félesztendeig a nyugati országokban jár: Német- és Franciaországban, Angliában is. 1866-ban lép házasságra Csuha Vilmával, a nagyhalászi nagybirtokos leányával. Eleinte még Kállósemj énben laknak, évenként itt születnek gyermekeik 1867-76 között heten; a nyolcadik gyerek, Miklós azonban már Nyíregyházán egy évtizeddel később, 1887-ben. Házassága évében kerül kapcsolatba a Kisvárdán székelő Felsőszabolcsi Tiszai Armentesítő Társasággal, amelynek érdekeltségi területe a nagyhalászi birtok is. Előbb csak aktív választmányi tag, majd 1870-től alelnök, az immár 1854 óta elnökösködő Lónyay Menyhért mellett. A gróf 1884-ben meghal, így Kállay ügyvezető, 1886-ban már megválasztott elnök. De csak rövid ideig, mert miniszteri biztos veszi át az ügyek irányítását, éppen egy évtizedre. Időközben volt Kállay főispán, e tiszte letétele után már nincs tényleges szerepe a Társaság vezetésében. Az árvízmentesítés azonban szívügye marad, de már a nyíregyházi székhelyű Nyírvízszabályozó Társulat körében. Haláláig tagja a választmánynak, de itteni aktivitásáról nemigen hallani (IMRE 1929.93.). 1875től már Nagyhalászon laknak. Apósa még a század elején építtette azt a szép kúriát, amely - a Borovszkymonográfia szerint - szépen gondozott parkkal szolgálta a nagy család harmonikus életét (SZABOLCS 1900.47.). 3. Visszaemlékezéseiben megírja, hogy politikával, publicisztikával csak főispánságának idejétől kezdve foglalkozik rendszeresen. Bár tagja a megyei törvényhatósági közgyűlésnek, csak alkalmilag szólal fel, aktivitása elsősorban a név szerinti szavazások esetében lehet figyelemre méltó. Például abban a hosszan húzódó, meg-megújuló vitában, hogy a hagyományosan nagykállói megyeszékhely átkerüljön az akkor már sokkal népesebb, feudális terheitől örökváltság útján megszabadult tirpák városba, Nyíregyházára. Három évtizeddel később jegyzi meg, hogy a Kállay család tagjai valóságos bojkott alá vették, mert ő az áthelyezés végrehajtására szavazott (KÁLLAY 1912.201.). Ezeken a lapokon többször említi, hogy élete tulajdonképpen a nyolc évig tartó foispánsága előtti és utáni korszakára osztható ketté. Az előtti elsősorban a családi körben folyó élet és gazdálkodás, a közéletben a Tisza-szabályozás ügyei. Majd, a nyolc gyerek megszületése után már a másik korszak következik: a megyei és az országos politizálás immár rendszeresen, a főispáni székben, a törvényhatóságban és a sajtóban, itthon és az országos lapokban is. Konkrétan is utal arra az életén és a politizálásán is végighúzódó sajátosságra - azaz kettősségre -, hogy ő határozottan hajlik a liberális eszmék felé, viszont 344
