A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Molnár Mátyás: Adalékok Tompa Mihály Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolataihoz

III. ISMERETSÉGE A „LELKES, DICSŐ NŐ"-VEL Az előző fejezetben a Nánihoz с vers kapcsán került szóba Bónisnó, mint akinek — egyes vélemények szerint — köze lehetett a vershez. E fejezet­ben Tompának Bónis Barnabásné Pogány Karolinával való ismeretségéről számolunk be. ., Pogány Karolina Pazonyban (ma Nyírpazony) született 1821. febr. 18­án. 29 Nagyfaluba (ma Tiszanagyfalu) ment férjhez Bónis Barnabáshoz, aki igen tekintélyes birtokos, később főispánná is választották. 30 A házasság még­is boldogtalan volt, s az asszony életének a jótékonykodás adott tartalmat, a szép, a művészet iránti fogékonysága és érdeklődése tette színessé, változa­tossá. Ez az érdeklődés volt az alapja a Tompával való tiszta és őszinte baráti kapcsolatának is. Tompa még a sárospataki főiskola diákja, midőn a 40-es évek elején Szemere Miklós bátyja révén megismerkedik Bónisnéval. Szemere figyelem­mel kísérte és pártfogolta a fiatal költőt, és hogy anyagilag is segítses rajta, beajánlotta nevelőnek bátyja, Szemere György gyermeke mellé. Szemeréék körében több birtokos családdal megismerkedik, köztük a nagyfalusi birtokos, Bónis Barnabás feleségével is. A művelt, művészetpártoló asszony szívesen látja vendégül a költőt nagyfalusi otthonában. Tompában csodálatot és rajongó tiszteletet ébreszt a háziasszony jósága, áldozatkészsége, nagy műveltsége, szépérzéke. Bónisnó pedig őszinte érdeklődéssel fordul Tompa költészete felé, megfogja lelkét annak borongó hangulata. A költészet volt az alapja mély és nemes vonzalmuknak, „amelyben nem volt semmi földi, semmi salak." 31 Bónisnéval való ismeretsége ösztönző volt Tompa költői munkásságára, az érdeklődés meg-megújította önbizalmát, életkedvét, újabb alkotásokra serkentette, s a nagyfalusi táj és élmények témát is adnak költészetének, sőt prózájában is fellelhetők. Tompa, mint feljegyzéseiben írja, elküldte verseit Bónisnónak, amit az mindig szívesen fogadott, és lelkesítő, buzdító megjegyzésekkel kísért. Levelet is többször váltottak, de ezek közül csak Tompának az 1846. december 24-i keltezésű verseslevele 32 és Bónisnénak egy jóval későbbi, Tompához intézett levele ismeretes. A verses-levél bevezető soraiból kitűnik, hogy miután Tompa Bejére került papnak, Bónisné érdeklődött hogyléte és új hivatása felől. Ez érdeklődésnek eleget téve számol be előbb papi munkájáról, majd költői terveiről, s a kettő között kiönti szíve fájdalmát is nemes barátnőjének. „Lant és biblia", papi hivatás ós költészet tölti be életét. Hirdeti, hogy a papi munka szép, születésétől haláláig végig kíséri életútjukon az embereket. A nyírpazonyi ref. egyház keresztelési anyakönyve. I. köt. 68. oldal. A „Megjegyzés" rovatban ez áll: „A szülék kívánságára a Carolina név helyett Eulália néven fog a kisded neveztetni." Ezt a bejegyzést azonban később áthúzták. Szabolcs vármegye monográfiája. Szerkesztette Borovszky Samu. 1906. 123. o. — A me­gyeszókhely régebben Nagykálló volt, az első Nyíregyházán tartott megyegyűlés 1875. november utolsó napján zajlott le Bónis Barnabás főispán elnökletével. Váczy János: Tompa Mihály életrajza. Budapest, 1913. 32. o. Tompa Mihály: Levél Pogány Karolinához. Beje, decz. 24. 1846. — Tompa Mihály Összes Költeményei. Budapest, 1870. I. k. 181. 1. 239

Next

/
Oldalképek
Tartalom