A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Molnár Mátyás: Adalékok Tompa Mihály Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolataihoz

Többször megfordulhatott Tompa e tájon. Erre utal a meghívás Bónisnó Tompához írt levelében: „ . . . nézze meg öreg barátnéját, csolnakázzunk a szép Morotván, írjon a sirályról, de ne akarja lelőni, mint mikor utoljára volt nálunk, emlékszik még?"

37 A „Szép Morotván" csónakakázó és mindenre figyelő költő nemcsak a susogó nádas, a pompázó vízi liliom, a fakósárga kolokán, a fehér homlokú szárcsa, a sikoltva le-lecsapó sirály kópét raktározza el emlékezetében, hanem mindazt, amit a népköltészet őrzött erről a gazdag, tündéri világról. Később a becses ajándék, a selyemmel-gyönggyel hímzett album lapjaira kerül mindez, hogy majd költői mű váljék belőle. Az album egyik lapján Tündérország főcím alatt regecímek sorakoznak, elől „A sirály és a vízi liliom", alatta részletes prózai feljegyzés: „Élt két tündérkirály, egyik fenn a nádasban, a másik lenn a tó fenekén. A tókirály követségbe küldötte a búvárt a víz alá, ki midőn visszatért, sok csudálatos dolgot beszélt a víztündérről. A tótündér neje kíváncsi lett gyakran nézegetett a víz alá. Ekkor férje reczével vonta be a víz színét. Végre midőn a víz nyárban igen leapadt, mégis meglátták egymást, egymásba szerettek s a búvár segedelmével, a bölömbikák — ajtónállók — beleegyezésével, a nőt leragadta a víztündór. De ez ott boldog nem volt, mindig esengett: bárcsak a kedves tavat láthatná! Bárcsak virággá lehetne! . . . Úgy lőn. Vízi liliommá változott. A király pedig bánatában madár lőn: Sirály. Hogy elrepülhessen a tájról örökre, a hű szárcsának homlokára nyomván a hűség fehér pecsétjót, a bölömbikát megátkozván, eltávozott, szétrontván várát. De bánata ismét visszavonta, ott sikoltozik. Ha a vízi liliom hétszer megcsókolná, visszaváltoznának; de nem tudja, a hűtlen nő felé közelíteni is veszély. Ki hozzá közelít, az örvény nyeli el."

38 A Bónisnónak Tompához írt leveléből idézett előbbi szavak arra engednek következtetni, hogy a regét a sirályra való vadászás kapcsán Nagy faluban, talán éppen magától Bónisnétól hallotta, egy régebbi, még a 40-es években tett látogatása során. A kidolgozás, a költői formába öntés nem késhetett soká, mert a Szilágyi Sándornak szóló, 1850. november 6-i levélben így ír: „ . . . egy kéziratom készen van, eladnám, — ha-volna ki megvegye."

39 Majd alább következik a címek felsorolása, közöttük a „Sirály és vízi liliom". Utánuk így folytatja levelét: „32 rege, a legtarkább és változatosabb tartalommal, 10—11 nyomtatott ívet tenne. Nem akarok belsejéről egy igét sem szólani, majd szóljon magáért."

40 Négy esztendőt kellett várnia, míg erre sor került: csak 1854-ben jelent meg a Virágregék c. kötete. 37 Bónis Barnabásné Pogány Karolina levele Tompa Mihálynak. 14/6. 1854. TML, I. k. 244. sz. levél. 38 Tompa Mihály Összes Költeményei. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Lóvay József. Budapest, 1885. IV. k. 382. o. 39 Tompa Mihály levele Szilágyi Sándornak, 1850. november 6. TML, I. k. 110. sz. levél. — Szilágyi Sándor szerkesztő, tanár, minisztériumi hivatalnok, könyvtárigazgató, történetíró. Tompa elsősorban mint szerkesztővel állt vele kapcsolatban. Szilágyi az 50-es évek elején több folyóiratszerű kiadványt szerkesztett, s ezekben Tompa verseit is közölte. L. TML, II. 587. o. 40 Uo. 16 Évkönyv 241