Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Krudy Gyula: Egy élettörténet

ablakaiból, ha erre eltökélték magukat. Ámbátor épen a Zöldség-piacon állott az a ház, amelynek emeletéről leghamarább követte egy Juliska nevü kisaszszony a Piroska példáját, •— igaz, hogy nem az ablakon át, de különben egész szabályszerűen megszökött, nem várta meg, amig a gavallérnak elgörbül a nyaka a felfelé való nézegetésben. Jódarabig nem is akart kisasszony más uton férjhez menni, mint ablakon át. Olyan regényes volt Nyiregyháza akkortájban, mintha nem is krumplitermő Szabolcsvármegyében volna, hanem valahol Andalúziában, ahol gitárpengetéssel foglalkoznak az emberek. — Sajnos, a helybeli gavallérok nem mindig tettek eleget a hölgyek kívánságának még ebben a romantikus korszakban sem... A szöktetések mind ritkábbak lettek, a leányok ablakból való kiugrás nélkül is férjhez menegettek, fényes nappal, Márföldi fiákerén a katholikus templomból. Hősünk, — elég szomorúság ez, — nem került abba a helyzetbe, hogy valamely vállalkozó hölgyet Miskolcig vagy Debrecenig repitsen, — még nem töltötte be tizedik évét sem. Ámde, hogy némileg ő is kivegye részét az általános nyíregyházi regényességből: a Bujdos-liget fatörzseibe, a Népkert lócáiba bicskával, bevésegette a monogrammját és a képzelt nők monogramm j át. Hosszasan elnézegette müvét, nagyon sóhajtott és szent meggyőződése volt, hogy egykor szerelem miatt fog meghalni. Ámde rövid idő múlva új érdeklődések kötötték le a város ifjúságát. Henter Antal, a stuccer vármegyei várnagy, aki odáig csak annyiban vette ki részét a közéletből, hogy agarai kíséretében végiglovagolt a Kállai-utcán, egy napon még vörösebb arccal jelent meg a nyíregyházi bugrisok előtt. Parancsára megye hajdúk, — ama régi pandúrok maradékai — jöttek elő és vasláncokkal elzárták a piacteret. Nem volt szabad be23