Horváth János: Kunffy Lajos - A somogytúri Kunffy Emlékmúzeum katalógusa (Kaposvár, 2005)

— - /tt.-^-'V^ — ban Mészöly mérnöknél, rokonánál vett ki albérlőként 2 szobát, amelynek egyike volt műterme. Beállítottam hozzá munkáimmal és kértem fogadjon tanítványává. Itt folytattam munkámat, de persze csak ünnepnapokon és vakációkor. Koroknyay - igen bölcsen - nem engedett még festeni, csak rajzoltam élő modellek után. Ez már jó iskola lett volna, de a hetedik és nyolcadik gimnáziumi osztály nagy tananyaga miatt kevés időt szentelhettem a festészetnek. Azután Koroknyay is Pestre gravitált, ahol, mint Benczúr tanítványa, megnyerte a Munkácsy-díjat. Mikor én Párizsba jutottam, már nem volt künn, hazatért Budapestre és sajnos, fiatalon elhunyt. Nagyon tehetséges festő volt. Technikája talán legközelebb állt Munkácsyhoz... ...Abban az időben a gimnáziumban igen liberális szellem uralkodott. Nem emlékszem, hogy bármelyik fiúval is éreztették volna a tanárok a vallási különbséget. Pedig gimnáziumi éveim alatt robbant ki a nevezetes tiszaeszlári per. Verhovai és Istóczy izgatásai eljutottak a vidéki városokba is. Egy alkalommal annyira bujtogatták a népet, hogy sok zsidó család ablakait is beverték. Az egyik szereplő ügyvéd a kaposvári Szalay Károly volt, aid szemben állt Eötvös Károllyal, aki a zsidók mellett állt ki." BUDAPESTEN 1887-1890-IG „De vissza kell térnem a gimnáziumi tanulmányaim bevégzéséhez. Az érettségit jó eredménnyel végeztem. Ennek jutalmául apám elvitt egy Ids olaszországi körútra: Grazon, Innsbruckon át utaztunk Veronába. Velencében, Milánóban egy kis kóstolót kaptam Veroneseből, Tintorettoból, Tizianból. Szeptemberben Budapestre vitt atyám, hogy a jogi fakultásra beiratkozzam. Nem ellenezte, hogy a művészettel is foglalkozzam, hiszen annyi galériát, annyi képet látott olaszországi katonáskodása alatt, hogy szívesen gondolt arra, tán majd a fia is tud ilyeneket festeni. Azonban apai gondoskodásból mégis megkívánta, hogy diplomát szerezzek a jogi fakultáson. Elvitt Keleti Gusztávhoz, a Mintarajziskola akkori igazgatójához és megtanácskozta vele, hogy vendég látogatóként az intézetbe felvétessek. Reggel 8-1 O-ig itt gipsz fejeket rajzoltam Greguss professzornál. Ez nekem már könnyen ment, de unalmas kezdett lenni, és ilyenkor be-belopództunk Székely Bertalan osztályába. Itt mohón hallgattuk a nagy professzor instrukcióit, a már haladottabb festőnövendékeknek. Kellemes iskolatársaim voltak: Edvi Illés Aladár, Bosznay István, Szlányi Lajos, Horthy Béla. Utóbbi hozzám hasonlóan, a jogi fakultásra is járt. Tíz órakor együtt mentünk az egyetemre Vécsey Tamás előadásait hallgatni a római jogról és Hajnik professzort a nemzetközi jogról. Nehogy lekéssünk az előadásról, Horthyval nekivágtunk az Akácfa utcán át a Dohány utcának, hogy a legrövidebb úton jussunk az egyetemre. Útközben sokat vitatkoztunk. О a régi világnak volt a híve, dicsérte s jobbágyságot, én meg a liberalizmust, a haladó kort. Nem tudtuk megérteni egymást, de azért össze nem vesztünk és művészeti tanulmányaink összehoztak bennünket, utóbb is, Münchenben és Párizsban... 23