Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

Abban az időben a gimnáziumban igen liberális szellem uralkodott. Nem emlékszem, hogy bármelyik fiúval is éreztették volna a tanárok a vallási különbséget. Pedig gimnáziumi éveim alatt robbant ki a nevezetes tiszaeszlári per. Verhovai és Istóczy izgatásai eljutottak a vidéki városokba is. Egy alkalommal annyira bujtogatták a népet, hogy sok zsidó család ablakait is beverték. Az egyik szereplő ügyvéd a kaposvári Szalay Károly volt, aki szemben állt Eötvös Károllyal, aki a zsidók mellett állt ki. BUDAPESTEN A JOGI EGYETEMEN ÉS A MINTARAJZISKOLÁBAN (1888) De vissza kell térnem a gimnáziumi tanulmányaim bevégzéséhez. Az érettségit „jó" eredménnyel végeztem. Ennek jutalmául apám elvitt egy Ids olaszországi körútra: Grazon, Innsbruckon át utaztunk Veronába. Velencében, Milánóban egy kis kóstolót kaptam Veroneseből, Tintorettoból, Tizianból. Szeptemberben Budapestre vitt atyám, hogy a jogi fakultásra beiratkozzam. Nem ellenezte, hogy a művészettel is foglalkozzam, hiszen annyi galériát, annyi képet látott olaszországi katonáskodása alatt, hogy szívesen gondolt arra, tán majd a fia is tud ilyeneket festeni. Azonban apai gondoskodásból mégis megkívánta, hogy diplomát szerezzek a jogi fakultáson. Elvitt Keleti Gusztávhoz, a Mintarajziskola akkori igazgatójához és megtanácskozta vele, hogy vendéglátogatóként az intézetbe felvétessek. Reggel 8-10-ig itt gipsz fejeket rajzoltam Greguss professzornál. Ez nekem már könnyen ment, de unalmas kezdett lenni, és ilyenkor be-belopództunk Székely Bertalan osztályába. Itt mohón hallgattuk a nagy professzor instrukcióit, a már haladottabb festőnövendékeknek. Kellemes iskolatársaim voltak: Edvi Illés Aladár, Bosznay István, Szlányi Lajos, Horthy Béla. Utóbbi, hozzám hasonlóan, a jogi fakultásra is járt. Tíz órakor együtt mentünk az egyetemre Vécsey Tamás előadásait hallgatni a római jogról és Hajnik professzort a nemzetközi jogról. Nehogy lekéssünk az előadásról, Horthyval nekivágtunk az Akácfa utcán át a Dohány utcának, hogy a legrövidebb úton jussunk az egyetemre. Útközben sokat vitatkoztunk. О a régi világnak volt a híve, dicsérte a jobbágyságot, én meg a liberalizmust, a haladó kort. Nem tudtuk megérteni egymást, de azért össze nem vesztünk és művészeti tanulmányaink összehoztak bennünket, utóbb is, Münchenben és Párizsban. Apám egy Trösztler nevű gyermektelen házaspárnál helyezett el a Hársfa utcában. Fekete Ernő unokafivérem lakott már előzőleg náluk és nagyon dicsérte őket. A főváros persze mód felett érdekelt és éltem a szabadsággal, amit a gimnáziumot felváltó egyetemi élet nyújtott. Itt társaim voltak: Vaszary Gábor, Jánosnak a festőnek fivére. Rippl-Rónai Lajos ugyancsak a festő Józsinak a fivére. A kaposvári Goszthonyi főbírónak Sándor fia, aid utóbb Szolnokon főügyész lett. Néhány veszprémi rokonom is Pesten 27