Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Farkas Péter: Néprajzi vonatkozások a múlt századi nagykőrösi sajtóban

gen nem volt egyvallású. Az 1899-es népszámlálás tanúsága szerint 24 ezer 770 lakosából „csak" 17 ezer 415-en voltak a kálvinisták.

3 Az újsághírek, ahol szükséges, vagy ahol csak lehetséges gondosan fel is tüntetik a szereplők vallását. Éppen ezért feltűnő, hogy az alapjában véve református beállítottságú nagykőrösi sajtó mily sokat foglalkozott az izraelita vallású közösség életének híreivel. Szemlátomást többet, mint a katolikusokéval.

4 Vallási megosztottság tehát létezett a városban a múlt század utolsó negyedében, de sem ehhez kapcsolódva, sem pedig ettől függetlenül nem találjuk nyomát az etnikai különbségtételnek. Vizsgálódásunk idejére esett a tiszaeszlári per, s az ott védőügyvéd Eötvös Károly több ciklusban is Nagykőrös országgyűlési képviselője volt, s így nem meglepő (már csak ellenpárt szervezése okán is), hogy ebben a városban is volt némi antiszemita mozgolódás. Ha elenyésző méretekben is, de az, hogy az izraelita vallású „derék polgárok" ne magyarok lettek volna, annak még a gondolata sem merült fel. Egyetlenegy esetben, mégpedig a cigányok esetében fordul elő etnikai különbségtétel. Minthogy a hírekben nagy ritkán megjelenő „rimánkodó fekete népség" sátoros (vándor) cigány volt

5 feltehetően nem is tekintették őket nagy körösieknek. Végeredményben a sajtó szemlélete szerint Nagykőrös színmagyar város Volt ezekben az években.

6 ŐSFOGLALKOZÁSOK Magától értetődő, hogy az erdőhasználat illetve a gyűjtögetés, a halászat, a vadászat és a méhészkedés nem ősfoglalkozásként jelenik meg a korabeli sajtóban, ha egyáltalán megjelenik, hanem a „modern" kor modern tevékenységeként. A gyűjtögetésről, például, egyáltalán nem is találtunk adatot, bár nyilvánvaló, hogy az ekkor még viszonylag széleskörűen alkalmazott népi gyógymódokkal kapcsolatban (1. ott) még járta az erdőt, mezőt a körösi polgár. A már megindult vízrendezések, lecsapolások következményeként a halászat teljesen elvesztette jelentőségét, bár komolyabb szerepe a nagykőrösiek életében sosem lehetett. Egyetlen hír tudósít arról, hogy a nagy esőzések miatt megáradt nagykőrösi vízerekben alkalmi halászatra nyílt lehetőség „horoggal, bottal, kézzel".

7 A vadászatot úri-polgári sportként űzték a körösiek, vadásztársasági keretek között. A sajtó rendszeresen tudósított a nagyobb vadászatokról, a jelesebb tró3 SOMOGYI Károly—SZAPPANOS Sándor—BICZÓ Bálint 1891. 4 Az 1891. évi népszámlálás szerint Nagykőrösön 17 415 református, 6272 római katolikus, 791 izraelita („Mózes vallású"), 139 ágostai evangélikus, 11 görög katolikus és 11 nazarénus lakott. Vallás szerinti kimutatás Nagy-Kőrös város bel- és külterületén. Nagy-Kőrös 14. (1891) (4). sz. (jan. 25.) 1. 5 Cigány karaván. Nagy-Kőrös 13. (1890) 3. sz. (jan. 19.) 3. 6 Mindazonáltal 1892-ben a 24 ezer 584 nagykőrösi lakosból 55-nek német, 53-nak tót (szlovák), 2-nek oláh (román), l-nek horvát, 3-nak szerb és 27-nek valamilyen más nyelv volt az anyanyelve. JEKELFALUSSY József 1892. 414. 7 „Halászat. Sohase hittük volna, hogy városunk utcáin élő halakat, potykákat s csukákat lehessen fogni. Már pedig most úgy van. A kürtilapos vizében, mely városunkon át a Tiszába ömlik, annyi hal úszott fel hozzánk, hogy polgáraink időtöltésből és csemege gyanánt egymásután fogják horoggal, bottal, kézzel eme vízi állatokat." Nagy-Kőrös 2. (1879) 18. sz. (máj. 4.) 3. 138