Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Fekete István: Nagykőrös város virilis képviselői (1878–1943)

rüli mozgása a változékonyabb adóalapú (kereseti adó) elemek jelenlétének és a más címeken való gyakori tagságnak a következménye. Földbirtok nélkül kereskedők, iparosok és magas jövedelmű, szabad foglalkozású értelmiségiek kerültek a virilisek közé. Korszakok közötti kontinuitásuk kicsi, korszakon belül is az átlag alatti. Részvételük és a megszerzett helyeik aránya alacsony, a 20-as évek csekély emelkedése után csökken. Itt található a legtöbb konjunkturális, egyszer-kétszer bekerült személy. Szerepet játszott ebben a közöttük igen nagy számban jelenlevő zsidóság tartós passzivitása. Korszakunkban több hullámban jelentős antiszemita megnyilvánulások voltak városunkban: A múlt század végén a tiszaeszlári vérváddal egyidőben zsidóellenes sajtócikkek jelentek meg, az 1920-as évek elején fajvédő, ébredő, erősen antiszemita lap jelent meg,

26 a 20-as évek végén, 30-as években turulista és nemzetiszocialista szervezkedések voltak zsidóellenes atrocitásokkal. Ezek a zsidóság számára kedvezőtlen körülmények, a mezővárosi jelleg, a kereskedelem személyileg nagyon erős koncentráltsága, magyarázzák, hogy a kereskedők vagyoni erejükön jóval alul vettek részt a város ügyeinek irányításában. Személyileg legalábbis keveset szerepeltek, részvételi arányuk nőtt ugyan, de kevés helyet tudtak szerezni, és hatékony szereplésüket a személyek állandó cserélődése lehetetlenné tette. Nagy vagyoni súlyuk következtében érdekeiket — amint például a helyi sajtóból kiderül — mindvégig kénytelenek voltak a városi döntésekben figyelembe venni. Az iparral foglalkozók csekély száma részletes elemzést nem enged meg, de nem is kíván. Az előző elemzésekből kitűnik, hogy a bank- és részvénytársasági kapcsolatokkal rendelkezők csoportja tulajdonképpen az előző csoportok vagyonilag legerősebb felső rétegéből áll, a földbirtokosok erős személyi dominanciájával. Ez a csoport igen magas korszakok közötti személyi kontinuitást mutat (172, 96), a legmagasabbat valamennyi csoport között. Itt találhatók azok az egyének, akik a virilisek legstabilabb rétegét adták, a viriliseken belüli külön elit, az állandó bizottsági tagok, akik a várost gazdaságilag és politikailag uralták. Őutánuk ment a képviselő-testület, az ő állásfoglalásuk döntötte el a vitákat. A részvételi arányuk végig igen magas és folytonosan emelkedik. Ez azzal magyarázható, hogy az amúgy is vagyonos virilisek közül az új helyi pénzintézetek megalakulásával egyre többen kapcsolódnak be ezek vezetésébe, valamint az utolsó korszakban azzal, hogy csak a virilislisták felső, magas adójú része maradt meg a csökkentéssel. A megszerzett helyeik aránya érdekesen alakult: Az első két szakaszban meghaladta a részvételük arányát, a harmadikban viszont ez alá esett. Ez azt jelenti, hogy többen ugyan, de kevesebbszer szerepeltek ebben a három évben, vagyis amint ez a táblázatból ki is derül, a korszakon belül ebben a csoportban az átlagosnál gyorsabban cserélődtek a személyek. Ez is bizonyítja, hogy közöttük szerepet kaptak a zsidó kereskedők is, de a visszaesés csekély mértéke egyben azok szerepének csekélyebb súlyát is mutatja. Ennek a szakasznak az évenkénti elemzése is ezt bizonyította. összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a korszakokra bontott elemzés is bizonyította, hogy a város politikai vezető testületében e hosszú időszak gazdasági és politikai változásai itt helyi szinten kevéssé tükröződtek. A város élén a tárgyalt korban mindvégig egy viszonylag szűk körű, domináns jellemzőiben, szociológiai összetételében nagy kontinuitást mutató vezető réteg állt, melynek vagyona alapvetően a földbirtokon alapult. Ez megfelel a város gazdasági fejlődéséről alkotott képünknek is. Olyan nagy fejlődés, amely a politikai elitben 201