Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Dóka Klára: Az Ipoly menti falvak történeti statisztikája (1550–1848)

STUDIA COMITATENSIA 5. Szentendre, 1977. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból BÖRZSÖNY NÉPRAJZA DÓKA KLÁRA (VIZDOK, Vízügyi Szaklevéltár, Budapest) : AZ IPOLY MENTI FALVAK TÖRTÉNETI STATISZTIKÁJA (1550—1848) A Börzsöny hegység letelepedésre legalkalmasabb területe az Ipoly folyó völgye. E vidék — bizonyos határok között — megfelelő a földművelésre és állattenyésztésre egyaránt, ezért már a honfoglaló magyarság is lakta a területet. Anonymus szerint Zoard és Kadusa a Galga mentén ereszkedtek le a Dunához, és az Ipoly torkolatánál ütöttek tábort. A középkorban e völgyön haladtak keresztül azok az utak, amelyek a bányavárosokat a Dunával összekötötték. Később ezek vesztettek jelentőségükből. Az Ipoly menti területek őslakossága szláv volt, akik a magyarok betelepedése után a honfoglalókkal összeolvadtak. Már a középkorban éltek németek is a területen, akik a bányavárosokból húzódtak le.

1 A települések határa a folyótól a börzsönyi hegyek lábáig terjedt. Minden községen az Ipolyba siető, sebes folyású patak haladt keresztül, amelynek teraszos völgyében intenzív mezőgazdasági termelés alakulhatott ki. Csaknem a torkolat előtt éri el az Ipolyt a Damásdi-patak, amely 11 km hosszú szakaszán, nagy eséssel alakította ki völgyét. Kelet—nyugat irányban folyik a Letkési-patak, a Börzsönyi pedig északnyugat felé. A terület legmélyebb völgyét a Kemence-patak vájta ki, amely 26 km hosszban kanyarog, és felveszi a Fekete-patak és a Nagyvölgyipatak vizét is.

2 Az Ipoly mente Pest megyei részén már a középkorban 10 falu települt: (Ipoly-) Damásd, Letkés, (Ipoly-) Tölgyes, (Nagy-) Börzsöny, Vámosmikola, Perőcsény, Kemence, Tésa, Bernece, Baráti. Köztük Damásd, Letkés, Tölgyes, Vámosmikola, Tésa közvetlenül az Ipoly mellett épült, a többi község a folyóparttól távolabb telepedett. Ipolydamásd a Duna—Ipoly szegletében fekszik. Gyakran szenvedett a folyó árvizeitől, és a hegyektől, folyóktól körülzárt területen kevés volt a szántóföld. Ennek is nagy része domboldalon feküdt. A sík terület alkalmas a földművelésre, de a domboldalakon a 'munka nehezebb volt. Itt a talajt az eső gyakran lemosta. A sebes folyású Damásdi-patakon malmokat lehetett felállítani, a domboldalakon pedig lehetőség volt a szőlőművelésre és állattenyésztésre is. Letkés hasonló adottságokkal rendelkezett. Az Ipoly menti területeket gyakran elöntötte az árvíz, amely főként a nyári hónapokban veszélyeztette a földeket. A határ részben a sík területen, részben a dombokon feküdt, ahol már elég nehéz volt a földművelés. A Letkési-patak vizét kevésbé lehetett felhasználni, ezért a malmokat az Ipolyra építették. A dombvidék alkalmas volt a szőlőtermelésre és a legeltető állattartásra is. Tölgyes is az Ipoly mellé épült, amelynek vizét malmai számára tudta használni. A sík határ itt még kisebb helyet kapott, 7