G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)
Dinnyés István: A Blaskovich testvérek régészeti tevékenysége
DINNYÉS: A BLASKOVICH TESTVÉREK RÉGÉSZETI TEVÉKENYSÉGE 155 mi személy sírját, hiszen az aranyszarvas rokonai a dél-oroszországi, leggazdagabb szkíta sírleletekből kerültek elő. A tápiószentmártoni aranyszarvas a Kr. e. 5. században készült, a kárpát-medencei szkíta korszak egyik legértékesebb lelete. Rendeltetését tekintve pajzsdísznek tartják, mert az egyik dél-oroszországi szarvasalakot kis vaspajzson fekve találták. Mind a tápiószentmártoni és az 1928-ban előkerült, jóval nagyobb, zöldhalompusztai (Mezőcsát) szarvasalak, mind a déloroszországi, hasonló díszlemezek hátoldalán kis fülecskék találhatók, melyek a lemezeknek puha anyagra (szövet, nemez, bőr) fonallal való felerősítésére szolgáltak. Ez az alkalmazási, rögzítési mód a pajzsdísz rendeltetést nem zárja ki, de nem is támasztja alá. A feltárások során az Attila-dombon bronzkori sírok, kelta, római kori (szarmata és római tartományi import) kerámia; közelében főleg szarmata kerámia került elő. A középkori faluhelyen néhány sût, a tatárjáráskor elpusztult településre és a késő középkori Tápiószentmárton falura utaló leleteket találtak. A Blaskovich-gyűjtemény első régészeti tárgyai az 1923. évi ásatásokból származtak. Olyan leletek, melyekre az MNM nem tartott - az akkori viszonyok között nem is tarthatott - igényt (TBMA 292-293-73). Attila-dombról bronzkori edények (TBM 54.3.2,4. - Dinynyés 1973, 39, 41., П. t. 10., IV. t. 17.); két durva kidolgozású, szarmata edényfedő (TBM 54.3.5-6.), valamint szarmata és római edénytöredékek. 5 A fedők és edénytöredékek alapján bizonyos, hogy az Attila-dombon a hun hódítás előtti évszázadokban szarmata település létezett. A gyűjtemény innen származó, további tárgyairól (pattintott kőeszközök és szilánkok: TBM 53.12.1-6., 68.76.1.; őskori orsógomb: TBM 68.75.1.; 14. századi agyagfazék: TBM 54.3.7. - Dinnyés 1973,48., ХП. t. 20.) nem tudjuk, 1923-ban, vagy később kerülteke elő. A középkori faluhely leleteiből két, középkor végi kályhacsempe töredék (TBM 68.13.1. - Dinnyés 1973,49., ХШ. t. 18-19.) maradt fenn. Az ásatásokról, eredményeikről 58. A tápiószentmártoni aranyszarvas összehajlott állapotban