Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - NAGY MOLNÁR MIKLÓS: Adatok a gömöri fazekasok edénykereskedelméhez

földi fazekasközpontok szervezkedése ellenére nem sikerült teljesen kitiltani a gömöri fuvarosokat, edénykereskedőket. Galo István édesapja még ökrös szekérrel járt a viszonylag közelebbi vásárokba, piacokra. Elsősorban Miskolcot és a környékét kereste fel. 0 már távolabbra is eljutott Tornaijától: Miskolcra, Tokajra, Rakamazra, onnan a Nyírségbe: Nyírpazony, Nyírtura, Székely, Berkesz, Ajak, Kisvárda, illetve Nagykállóba is hordta a cserépedényt. Első alkalommal 12 éves korában kísérte el falubeli szomszédját, majd később önállóan fuvarozott. Elmondása szerint: „ ...míg Csehszlovákihoz tartoztunk, akkor nem mehettünk át. Engedéllyel átengedtek itten Bánrévinéi, de aztán megszűnt az is. Akkor arra jártunk Kassa fele, Kassa, Töketerebes, Királyhelmec, aztán be Nagykapos, Sárospatak környékén, no ott is jártunk, Sátoraljaújhely, ott a Bodrog mentén. Még mikor Csehszlovákiához tartoztunk, már akkor is Sátoraljaújhely, ez a határon volt éppen. A fele Magyarországhoz torozott, a fele meg Szlovákiához. Hát ott a Bodrog mentén, ottan Bodrogszerdahely, Kisgéres, Nagygéres, ezekre a falukra emlékszek még rá, ahol jártunk. Meg Királyhelmec környékén, ott is volt egy falu, Bolynak hívták, hát az is nagy község volt, ott is sok edény elkelt. Ott is voltak heti vásárok, hónapos vásárok is, ott is jó keleté volt az edénynek. "

30 Az árusításra szánt cserepet Deresken, Licén, Mellétén szerezte be. „Ez a három község, ott gyártották a fazekat. Ott osztán megvettünk egy szekérre való edényt, mondjuk 500-600 dar abat: tejescsuprot, korsót, bögrét, meg rátó meg ilyesmi volt benne... vagy ilyen virágcserepek, ezek is, meg tál, tányírok.." Emlékezete szerint egy alkalommal azonban nem sikerült innen szerezni edényt, mert a fazekas „annak adta el a fazekat, aki volt vevő rá. Ez volt a baj, hogy sokan voltunk fuvarosok, oszt már nem jutott mindenkinek fazék. Hát én Gácson, Losoncon túl, ott is csinálták a fazekat, hát oda mentem el biciklin megrendelni a fazekat. De el kellettem menni még másszor megint biciklin, hogy készen van-e már a fazék. Hogy mikor mehetek érte. Úgyhogy a szomszéddal ketten két bánya fazekat rendeltem meg, az november, no Mindenszentekkor, halottak napján, november 2-án van az, akkor indultunk el itthonról. Le arra Miskolc, Tiszapolgár, Tokaj, Tiszapolgárnak, aztán be a Nyírségbe, ott árolgattuk akkor is a fazekat. Akkor odavoltunk majdnem egy hónapig, mert nehezen kelt el. Rossz idők jöttek már ránk, esett az eső, úgyhogy nem tudtunk egy faluból másba elmenni, mert már nagy sár volt, még akkor nem voltak aszfaltos utak.'''' A megszokott terület vevői azonban nem ismerték a gácsi edényeket „az is volt a hiba, hogy a gácsi az vastagabb edény volt. Vastagabb tűzálló. Ez finomabb volt, a dereski. De a gácsi, az olyan durvább edény volt, oszt nem voltak hozzászokva a vevők, hát sokat kellett vele járni, egy faluból át a másba, hogy el tudjuk adni" 30 Gecse Annabella gyűjtése Galo Istvántól, 2003-ban. Ezúton köszönöm meg Gecse Annabellának, hogy gyűjtését rendelkezésemre bocsátotta.