Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Egyesületek alakulásának néhány tendenciája Nógrád megyében a dualizmus időszakában

szakegyletek), sportköri és egyéb egyesületek. ^Természetesen ezekkel a felosztásokkal is lehet vitatkozni, amit a földrajzi elhelyezkedésből, egy-egy régió sajátos vonásaiból (pl. ipar, városiasodottság, közlekedési viszonyok) eredő különbségek színeznek, befolyásolnak. Nógrád esetében a Bősze Sándor által közölt felosztás az egyesületek nagy részét lefedi, jelen esetben azonban nem tartom szükségesnek a pontos csoportosítást, mivel a fentebb Szécsény kapcsán említett utalásszerű adat még mintegy ötven egyesületről van. A történelmi Nógrád vármegyében az 1867 utáni közel tíz év az „eszmélés" időszaka. Elsősorban a korábbi - többségében reformkori - előzményekkel rendelkező, illetve ezek mintáit követő kaszinók, népkörök éledtek fel, s kezdték meg társadalomszervező tevékenységüket. Emellett új jelenségként szakmai feladatokat ellátó egyesületek alakultak az Eötvös József által meghirdetett népnevelési programtól ösztönözve. A lassú emelkedést az 1873-as év esményei törik meg. A „grUndolási láz" által első megrázkódtatásként előidézett tőzsdekrach mellé bankcsődök sora kapcsolódik. S ami a megyét közvetlenül is érinti, ekkor pusztít az utolsó nagy kolerajárvány Magyarországon. Az 1870-es évek közepétől induló kiegyensúlyozottabb fejlődés az egyesületek szerveződésének is kedvezett. A gazdasági modernizáció nekilendülése az ipar területén a hagyományos céhszervezetek gyorsuló bomlása azt eredményezte, hogy a kisiparosok körében egyre nagyobb szerepet kapott a közös, főként érdekvédelmi szervezetek alakítása. Az 1870-es évek közepétől nagy számba jönnek létre az iparos társulatok, iparoskörök. Célkitűzéseikben is döntően „a társak közt megingott közerkölcsiség helyreállítása, a tanítás fejlesztése, a hazai közipar és a társulati tagok anyagi és szellemi érdekeinek előmozdítása" a fő törekvés, ahogy azt a Balassagyarmati Czizmadia Ipartársulat alakításakor megfogalmazták.

26 Ez tág keretet biztosított önsegélyező, művelődési, ifjúsági önképző csoportok létrehozására is. A folyamat 1882-ben torpan meg. Részben azért, mert az elmúlt időszakban a jelentős kisiparral rendelkező településeken már megszerveződtek, részben a készülő ipartörvény előtti várakozó álláspont miatt. Azonban nem hanyagolható el e szempontból az az eseménysor sem, amely 1882-83-ban az egész országban, de főként a gazdasági fejlődésben háttérbe szoruló térségekben, így a Nyírségben, Zalában és részben Nógrádban is lejátszódott. Ez pedig a tiszaeszlári pert „meglovagló" antiszemita kampány. Bázisát döntően az említett területek iparossága adta. S ennek következtében az ellenintézkedések, melyek Zalában a rendkívüli állapot bevezetéséig is eljutottak, az egyesületi tevékenységet is gátolták. A következő évek e viszonylag mozgékony réteg szervezeteinek fokozatos egybeolvadását hozták. Az ipartestületek létrehozásával a korábbi széleskörű egyleti tevékenység államilag szervezett keretet kapott. Ugyanakkor az 1880-as évek közepétől megjelennek, s 1910-ig egyenletes ütemben szaporodnak az izraelita szervezetek. Bár több helyen is alakul hitközségük (Szirák, Losonc, Szécsény, Szügy, stb.) döntően mégis a segélyező és temetkezési (Chevra Kadischa) egyletek tevékenységére helyezik a hangsúlyt. A XIX. század utolsó előtti évtizedében két új jelenséget is számba tudunk venni. Egyik, hogy leáldozott a „kaszinó-láz". Ugyan alakul még néhány a későbbiekben is a fejlődésnek induló településeken (pl. Salgótarján, Kisterenye), de szerepük nagy részét, általában megosztva, differenciálva más egyesületek veszik át. Befolyásolja ezt, hogy kisebb települések lesznek fokozatosan az egyletalakulás színterei, s ott nem „kaszinóznak", hanem olvasó- vagy dalkörbe járnak az emberek. A kaszinó megmarad a nagyobb települések társadalmi élete számára. (Egyébként már a reformkorban is hasonlóan működött ez, hisz a falvak „gubás kaszinói" hivatalosan olvasókörök voltak 27 ) Másik új jelenség, hogy Balassagyarmaton, a vármegye központjában, és Losoncon Nógrád rendezett tanácsú városában, megjelennek a sportegyesületek. Az adott időszakban még a korcsolyázás, torna és vívás áll a középpontban. A sportágak szélesedése és e típus fénykora majd a századforduló után, 1903 és 1913 között jön el. Ekkor már a települések köre is bővül Szécsénnyel és Salgótarjánnal, valamint a társadalmi bázis is szélesedik, főként Losoncon és a kelet-nógrádi iparvidéken. Itt kell megemlíteni, hogy a nyugat-európai városokban népszerű lövészegyletek, melyek szintén szabadidő eltöltésére, testedzésre szerveződtek, s 1867 után több magyar városban is létrejöttek, Nógrádban nem találtak megfelelő talajra. Balassagyarmaton és Losoncon van az 1870-es években ilyen irányú kezdeményezés, de rövid működésük is mutatja a hagyományos városi fejlődés hiányát. Még a tárgyalt évtizednél maradva, az egyesületek gyarapodásának jelentős forrása az önkéntes tűzoltó szervezetek létrejötte, előbb a nagyobb településeken, majd a falvak egy részében. Ez a folyamat a 90-es évekre is átnyúlik, amelyben jelentős szerepe van egy 1888. évi kormányrendeletnek. Ebben elrendelik azokon a helyeken a község terhére a köteles tűzoltóság felállítását, ahol önkéntes alapon ez nem szerveződik meg. Előírják továbbá, hogy az összes lakosság 18-40 év közötti tagjának szolgálatot kell teljesíteni, vagy a megállapított váltságdíjat fizetni. így a 166