Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Köpeczi Béla: A köznemesség függetlenségi felfogása és a nemzeti királyság
VII. KÖTET A NÖGRÄD MEGYEI MUZEUMOK ÉVKÖNYVE 1981. A köznemesség függetlenségi felfogása és a nemzeti királyság Köpeczi Béla Régóta foglalkoztat az a kérdés, vajon milyen értelemben használhatjuk a Habsburg-ellenes felkelésekre a függetlenségi küzdelem vagy a szabadságharc kifejezést. Mai szóhasználatunkban a függetlenség az önálló nemzeti államot jelenti, a szabadság lényegében a nemzeti függetlenséget. Lehet-e ugyanilyen tartalmat tulajdonítani a XVII— XVIII. századi függetlenségi küzdelmeknek vagy szabadságharcoknak? Ha A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárát hívjuk tanúul, megállapíthatjuk, hogy a függetlenség melléknévi formában először 1654-ben tűnik fel forrásaintoban, a főnév csak 1691-ben. A szabad „nem gátolt, nem korlátozott, mentes" jelentésben 1195-ben fordul először elő az oklevelekben, a szabadság pedig 1350-től. Mind a két esetben a kifejezéseknek elsősorban társadalmi konotációjuk van és csak később kapcsolódnak az ország vagy a nemzet fogalmához. A nemzet, „nép, náció" jelentésben először a Bécsi Kódexben olvasható, ami persze azt jelenti, hogy a XV. század elején már széles körben használják. A megfelelő latin kifejezések megelőzik a magyarokat, mert régibb okiratok őrzik azokat. A függetlenségre és a szabadságra a latinban egyaránt a libertás szót használják (az indipendentia csak később tűnik fel pl. Pázmánynál), elsősorban társadalmi tartalommal. A nemzetnek megfelelő a gens vagy a natio pedig a XIII. századtól fordul elő, mégpedig államnemzetiségi, etnikai és nemesi értelemben. 1 Ebből a rövid szótörténeti áttekintésből az állapítható meg, hogy a kifejezések tartalma változott éspedig a társadalmi, politikai fejlődés hatására. Az a társadalmi réteg, amely a natio, illetve a nemzet és ezzel együtt a szabadság és a függetlenség értelmezésében a társadalmi és a politikai tartalom összekapcsolásában különösen érdekelt, a köznemesség volt, amely a XIII— XIV. században alakult ki. 1351-ben a rendi szervezkedés elérte, hogy kimondják: „Az országnak határai között élő valamennyi igazi nemes.. . egy és azonos szabadságnak örvendjen." Az ,,una eademque nobilitas" tétele azt is jelentette, hogy a nemesség és főleg a köznemesség azonosítja magát a nemesi szabadságokkal, azaz kiváltságokkal és ezek védelmére szervezkedtek. Bár gazdasági hatalma gyengül, a köznemesség a XV. század közepére jelentős politikai szerepet játszik a bárókkal és a királyi hatalommal szemben, és tudatosan használja fel a rendi ideológiát is érdekei védelmére. Ennek az ideológiának kife7
