Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Nagy József Zsigmond: A köznemesi érdekérvényesítés változásai Zólyom vármegyében a XVII. század második felében
VII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MUZEUMOK ÉVKÖNYVE 1981. A köznemesi érdekérvényesítés változásai Zólyom vármegyében a XVII. század második felében Nagy József Zsigmond Valamely rendi réteg érdekfelismerése természetszerűleg mindenkor különbözik az osztályszerű viszonyok között élő társadalomban megfigyelhetőtől. így van ez még akkor is, ha közben tisztában vagyunk azzal, hogy a nemesi középréteg látszólag jól felfogott érdekeit követve, sokszor rendkívüli következetességgel formál véleményt a renden belüliekről vagy határolja el magát a más rendbéliektől. Ez a negativizáció azonban még korántsem jelenti azt, hogy önmagáról való tudata immár reális érdekfelismerésként tevékenysége kizárólagos szabályozó elvévé lett volna, magatartását általában motiváló indítékká vált. Történelmi fordulók aféle vészhelyzetek azonban sokszor megkönnyíthetik, nyilvánvaló iszükséggé tehetik az önreflexiót és a XVII. század második fele többszörösen is alkalmas helyzeteket teremtett ahhoz, hogy a rendi rétegek, immár reális közösségként viszonyuljanak társadalmi lehetőségeikhez. A köznemesség számára megnyíló társadalmi helyzetek ugyanakkor meszszemenően konkrétan is adódtak. És bár korlátozott értelemben beszélhetünk általános köznemesi érdekről is — így, csak rendszeréből kiragadva is nyilvánvaló, hogy a köznemes a nagybirtokosnál inkább érdekelt abban, hogy jobbágya ne legyen szabadmenetelű — mégis az érdekérvényesítés e korbeli módozatairól mai tudásunk szerint már jóval eligazítóbbak az olyan megközelítések, melyek bizonyos fajta metszésben, a gazdaság nagysága, a gazdálkodás módja, a jogérvényesítés lehetősége, vagy éppen a nemes vallása szerint haladva mutatják az általában is felfogható rendi rétegeket. Véleményem szerint ilyen lehetséges metszésként, a köznemesi érdekfelismerés vizsgálatát megkönnyítő módszerként adódik a történetkutató számára a táji jellegből fakadó. Az a korántsem új keletű felfogás tehát, mely a tájat olyan összefogó kereknek tartja, melyben, mint értéktartományban helyet kapnak azok az elkülönítésre módot adó elemek, melyek az általánoshoz képest a sajátszerűséget hordozzák. A táj persze maga is történetileg változó kategória és általában nem felel meg közigazgatási beosztásnak, megyének vagy processusnak. Azzal azonban, hogy eredendően ezek az egységek történetüeg így jöttek létre, önmagukban is kifejeznek valami szükségszerűt. Domborzati és gazdasági viszonyokhoz való alkalmazkodást, demográfiai, vagy etnikai szabályszerűséget nem egyszer éppen demográfiai, vagy etnikai következményt.. .* 51