Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Köpeczi Béla: A köznemesség függetlenségi felfogása és a nemzeti királyság
Ezek az ellentétek világosan mutatkoztak meg a Bethlen Gábor által indított hadjáratok idején. Bethlen a besztercebányai országgyűlésen 1620. július 10-én maga is az 1505-ös rákosi végzésre hivatkozik, amikor elutasítja az „exoticus sanguis"-ből származó király megválasztásának gondolatát és kiáll a nemzeti királyság mellett, amely megtartja a törvényeket, gondoskodik a nemzet egységéről és egyben a vélemények szabadságáról. 9 A királyi beiktatás előtt mondott beszédében Péchy Simon kancellár, aki az üstökös megjelenését a filozófusokkal kommentáltatja és jót és rosszat egyaránt remél tőle, Bethlen Gábort „ethnicus Ulyssesnek" mutatja be, Attila leszármazottjának, Bocskai utódjának, aki a haza atyjaként tevékenykedik, míg a császárt azzal vádolja, hogy el akarta törölni a föld színéről Magyarországot és a magyar nemzetet és a törökkel tárgyalt a magyarok sérelmére. 10 Bethlen Gábort a rendek nemzeti királyként választják meg, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy szembeszálljanak a fejedelem korszerűsítő törekvéseivel. Bethlen keserűen emlékezett meg azokról a küzdelmekről, amelyeket a magyarországi főurakkal és vármegyékkel folytatott az adók behajtása a hadak megajánlása kérdésében. Keserű tapasztalatai ellenére a fejedelem kitartott azon gondolata mellett, hogy magyar királynak kell igazgatnia Magyarországot. Politikai végrendeletében maga is kapcsolódott a nemzeti királyság hagyományos ideológiájához. ,,Mely szép virágjában maradott légyen Magyarország mindaddig valamíg a maga nemzetiből választhatott fejedelmet, constál, és az históriák bizonyítják. De mihelyt derekasan a magonk nemzetekből való electiót megutállak, megvetek, idegen fejedelmek alá vetek és adák magokat, micsoda haszon következek belőle? Nem egyéb kétféle szakadásnál, a dolog talán magán világosabb annál is, amint kívántatik." 11 Bethlen Erdély vonatkozásában is, amelyet szegény hazánk véghazájának nevez, szembeszáll a német nemzettel, amely „régen kívánta és mesterkedett benne, hogy nemzetünket elfojthassa, kegyetlen halálnak nemével megölhesse, országunkat a földdel egyenessé téve, vagy éppen elpusztíthassa." 12 Ha Bethlen ennyire meg van győződve a nemzeti királyság előnyeiről, természetszerűleg merül fel a kérdés, vajon miért nem ragaszkodott saját királyságához? A válasz ugyanaz, mint Bocskai esetében: a nemzetközi körülményeket nem tartotta alkalmasnak arra, hogy elfogadja a magyar koronát és különösen félt attól, hogy a Porta nem nézi jó szemmel megerősödését. A török intenciót illetően értesüléseink különbözők, Bethlen álláspontja azonban világos. Ezt írta Balassi Ferencnek: „Ha én magamat megkoronáztattam volna, soha énnálam bolondabb, de nyomorultabb fejedelem nem lőtt volna, mert mindjárt az országnak végházait éntőlem megadatni kívánta volna (t. i. a török), melyet ha nem cselekedném, azontúl avval fenyegetne, hogy ellenem támad az német mellé." 13 Tehát jobb meggyőződése ellenére a korabeli politikai realitások alapján mondott le a nemzeti királyság megvalósításáról. A nemzeti királyság kérdése Bethlen Gábor halála után sem kerül le a napirendről. Zrínyi Miklós A török áfiumban az ország sorsának megváltoztatását mindenekelőtt a haza fiaitól várja, mert természetesnek tartja, hogy ők értik leginkább a romlás okait és következményeit: „Mert bizonyára a mi sebünk sokaknak úgy nem fáj, mint a miénké, senki nem érzi nyavalyánkat úgy, mint mi. Tehát következik abbul, hogy senki oly serényen is nem nyúl az orvossághoz, mint minekünk kellene nyúlnunk, főképpen ha az orvosság veszedelemmel jár." Innen már csak egy lépés ahhoz a gondolathoz eljutni, hogy a nemzeti király hozza el a megváltást, s ennek mintaképe Mátyás király, 10
