Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

ség érdekeinek szolgálatát", ezért visszalép a további megjelentetéstől. Elete drámaian alakult, 1886 december középén Szécsényben tragikus körülmények közt halt meg. Nevével már korábban is találkoztunk a megyei lapkiadásban, de más országos lapoknál is dolgozott, pl. Reggeli Lapok, Ébredés (Kolozsváron) stb. Művelt újságíró volt, francia regényeket fordított, francia-magyar szótárt írt. Eredetileg Pokorny Jenőnek hívták, s apjaa losonci polgármester.

40 Halála után egy rendkívül furcsa, majdhogynem kétes egzisztenciájú egyén, Höpner Gyula vette át a lap szerkesztését. (Neve még előfordul egyes gyenge lapkísérleteknél.) Nem volt vérbeli újságíró, ő vitte át a politikai hangú lapot a személyeskedés terére. Rovataiban nem kíván újat nyújtani, a hagyományos elemeket vette át. Igaz, hogy a Függetlenségi Párthoz tartozott, s annak követét, Beniczky Árpádot támogatta, de ez legfeljebb a választások alkalmából derült ki a lap tartalmából. Höpner elsőrendű feladata a Nógrádi Lapok és Honti Híradóval való háborúskodás és az antiszemitizmus ébren tartása volt. Nagy előszeretettel szemelt ki magának kisebb beosztású vármegyei tisztviselőket, akikkel kedvére packázhatott. (Azért néha a hatalmasoknak is megeresztett egy-egy szúrást. Gyürky Ábrahám főispánt „uborkafáról felkapaszkodott talmi grófnak" nevezte.) Néhány cikk címe ízelítőül: „A kormányzat házi baja", „Honárulók feleljetek", „A mameluk falka" stb. Amikor 1890-ben egyéves szünet után újra indult a lap (Höpner közben Zsélyben, a fürdő bérlője volt), szinte egész tartalmában a megyeszékhely áthelyezése körüli vitával foglalkozott. A lap — éppen ellenzéki szelleménél fogva — gyakorta változtatta nyomdászát, mert azok nem szívesen vállalták a kiadását, félve esetleges retorzióktól, s az ezzel járó anyagi veszteségektől. Igy előállította a Kármán Társulat Losoncon, Gál Gyula, Halyák István, Kék László Balassagyarmaton, Mayer Sándor Vácon. Amíg 1899-ben a Nógrádi Ellenzék szünetel, rövid, egy-két számot élt meg a Nógrádi Közlöny. Mindössze egy számát ismerjük a megjelentek közül. Ennek az egynek a tartalma gyakorlatilag csak polémia a Nógrádi Lapok és Honti Híradóval, amely alaposan legorombította a Mihalik János szerkesztette lapot. Az „Egy függetlenségi" álnevű szerző (aki nem más, mint Reményi Károly) kigúnyolja a Nógrádi Közlönyt és szerkesztőjét. Azt írja, ma már gombamódra szaporodnak a lapok, s ha valaki a nevét le tudja írni, máris szerkesztő akar lenni. Mihaliknak sem képzettsége, sem 28