Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Iványi Emma: A „Magyar Einrichtungswerk”
Iványi Emma A „MAGYAR EINRICHTUNGSWERK" Az alábbiakban két jelentős iratra szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét. Mindkettő 1688-ban keletkezett és Magyarország új berendezésével van kapcsolatban. A század közepétől kezdve Európa leginkább érdekelt nemzetei — mindenekelőtt Magyarország — már kezdtek reményeket fűzni a török majdani kiűzéséhez s ahhoz, hogy egyszer visszaszoríthatják saját régi határai közé. így megszűnt volna az, állandó készenlét és. veszély, a Habsburg-birodalom és Európának a harminc éves háború után gazdaságilag is fejlődő országai szabadabban folytathatták volna saját politikájukat. Az új gazdasági rendszer, a merkantilizmus kibontakozása idején ezen a téren is szükségét érezték a török kezén lévő területek visszafoglalásának s az ott található gazdag nyersanyagforrások megszerzésének. 1 Katonai előkészületek a Habsburg-háznak Spanyolország elnyeréséért folytatott politikája következtében egyelőre nem történtek, az 1663—1664. évi török támadás a béke meghosszabbításának hiú reményében, megfelelő sereg nélkül érte Magyarországot és a Habsburg-birodalmat/ Tervezet azonban annál több készült, itthon is, külföldön is, mi módon lehetne legjobban hasznosítani a majd visszakerülő területeket. 1683-ban — ekkor is a török kezdeményezésére — újból kitört a háború, de Bécs ostroma és felmentése után megkezdődött a legyengült török haderő visszaszorítása és kiűzése, ekkor már felkészülten, jelentős európai segítséggel. 1686-ban, Buda visszafoglalása évében már az ország legnagyobb része felszabadult. Természetes, hogy ezzel párhuzamosan egyre nagyobb számban készültek az újabb és újabb tervek, túlnyomórészt a későbbi abszolutizmust előkészítő Habsburg-központosítás érdekében. Egy részük a bécsi kormány hivatalos felszólítására készült, de igen sok anélkül is. A töröktől felszabaduló ország új élete, új berendezése erősen foglalkoztatta a közvéleményt is. A legismertebb és legjelentősebb munka az 1689. november 15-én a császár elé terjesztett „Einrichtungswerk des Königreiches Ungarn" című Magyarország jövőbeni berendezését taglaló részletes tanulmány, amely a király bizalmas híve, Kollonich Lipót esztergomi érsek közreműködésével készült, királyi parancsra. Az Einrichtungswerk egy császári főhivatalnokokból és főpapokból álló főbizottság 3 és az e mellé rendelt albizottság munkája volt. Kollonich Lipót, az albizottság elnöke hivatalosan csak ennek munkáját irányította, ténylegesen pedig mint a magyarországi viszonyoknak sok vonatkozásban alapos ismerője, az egész munka menetét. I. Lipót június 10-én, pár hónappal az országgyűlés befejezése után, kiadta a parancsot a bizottsági tárgyalások mielőbbi megkezdésére. 4 A Kollontchnak mint az albizottság elnökének szóló parancs és munkautasítás 1688. július 29-én kelt. 5 Még az év első negyedében kikérték a magyarok véleményét is. Esterházy Pál nádor az országgyűlés befejezése, 1688. janurá 25. után hosszabb ideig Bécsben tartózkodott s a királlyal, az osztrák és a magyar urakkal folytatott állandó tárgyalást. Eközben készítette el javaslatát a feltett kérdésre. A javaslat szövegét 1688. április 3-án sajátkezűleg írta le s ez a fogalmazvány a tisztázat alapja. 6 A királyhoz felterjesztett eredeti tisztázat kelte 1688. április 9. 7 A két latin nyelvű irat, a fogalmazvány és a tisztázat csak apró, jelentéktelen szórendi, stiláris, a lényeget egyáltalán nem érintő változásokban tér el egymástól. A tisztázatot a nádor egyik hivatalnoka készítette, ő maga pedig sajátkezű aláírásával látta el. A nádori sajátkezű fogalmazvány kiadott szövegét a Levéltári Közlemények 1971. évi számában találja az olvasó, szövegkritikai jegyzeteiben pedig az eredeti tisztázat fent említett apró eltéréseit. 8 Az alábbiakban, a szöveg fontosságára való tekintettel, ugyanezt nem latinul, hanem magyar fordításban közöljük.
