Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
R. Várkonyi Ágnes: „Az ígéret ideje” (Országegység, önálló államiság, gazdasági fejlődés) 1683–1718
S ha mindehhez hozzávesszük a bor, a réz külföldi piacait, nem túlzás a megállapítás: a 16 századi nemzetközi konjunktúra a kereskedelmi élet, pénzügyletek, vállalkozások mindennapjaiban a három részre széttört Magyarország gazdasági egységét tudatosította Európában is. Természetesen az állandósult háború, az ország közepét kettészelő határ, ahol a béke idején sincs soha harcnyugvás, mint valami természeti erózió, nyíltan vagy alattomosan, de szakadatlanul pusztította, rombolta az egészséges gazdasági élet feltételeit. Nemcsak a nagy hadjáratok tizedelték a lakosságot, a rajtaütések, rabszedő vállalkozások, a kettős és sokszoros terhek, s az állandó létbizonytalanság lelki terhei ugyancsak mély bevágásokat okoztak egy-egy régió népességszámában. Nincs biztonság, kétségessé válik minden befektetés, csökken a vállalkozói kedv, az emberek félnek. Mindemellett pedig a két uralkodó, a Habsburg és az Oszmán birodalom nagy erővel vonta saját érdekköreibe a maga területeit. Ez azzal járt, hogy államgazdasági szinten országegységről már nem beszélhetünk, az egyes területeken pedig nagyon különböző módon és különböző szinten szerveződik meg a külön, az intézményesített gazdasági szervezet. Leginkább Erdélyben fejlődik ki, a kis ország érdekeire tekintő és gyakorlatban is érvényesülhető gazdaságpolitika. Mindemellett a belső összetartó erők és a nyitottság nyugatra és kelet felé előnyökkel is járt, sokáig bizonyos egyensúlyi helyzetet tudott fenntartani a romboló erők ellenében, még a demográfiai viszonyokban is. Behatóbb kutatások, a befektetések, költségvetések aprólékos vizsgálatai nyilván sok meglepetéssel fognak még szolgálni. Tény, hogy még a 15 éves háború pusztításai után is meglepően gyors a regenerálódás bizonyos területeken, Csakis így magyarázható, hogy abban az időben, amikor az európai agrárválság és pénzügyi válság súlyos megpróbáltatásai érik a nemzetközi gazdaságot, s összébbszorulnak a magyarországi réz- és marha piacai is, több gazdasági fejlemény tanúi lehetünk. Néhány számottevő technikai újítást már régebben feltártak. Ujabban jugoszláv kutatók vizsgálatai bizonyítják, hogy a Zrínyiek gazdasága sókereskedelemmel bővülve az 1640-es években fordul nyereségesre. Ez a válságperiódus egyben igen jelentős építkezések korszaka. l0 < Erdély, a nyugati világhoz képest valóban peremvidéken lévő kis fejedelemség, a merkantilista politika határterülete pedig éppen ebben az úgynevezett válságperiódusban kapcsolódik be nemcsak politikai és diplomáciai szinten, hanem gazdaságilag is Európába. 1620—1628 között például a svéd király és Bethlen Gábor között ismételt próbálkozások, tárgyalások folynak arról, hogy a svéd, a királyságbeli és az erdélyi réz forgalmazására közös megállapodással kezükbe ragadhatnák az európai rézpiacot. A regionális gazdasági fejlődésre jellemző példa a murányi uradalom. A természeti adottságok révén a mezőgazdaság és az ipar sajátos egybeszerveződését megvalósító murányi uradalomban, annak ellenére, hogy csaknem szomszédos volt a török területekkel és a földesúr Wesselényi Ferenc nádor pénztemésztő politikai akciói különleges terheket okoztak itt a népnek, 18 faluban a népesség száma növekszik, a jobbágyság gazdasági ereje sem csökken, 1672-ig nincs visszaesés. 11 Tagadhatatlan azonban, hogy a nemzetközi viszonyok, a széttört országegység és a társadalmi berendezkedésből adódó nehézségek a háború és a nemzetközi kereskedelem tehertételeivel együtt sűrűn bevágják az eredményes évek hosszabb folyamatait és felében-harmadában kihasználhatatlanná teszik a lehetőségeket. Mikor és hogyan érzékelik az összetartó és szétbomlasztó erők közötti egyensúly megbomlását a kortársak? Sokat idézhetnénk a pusztulás kortársi látleleteit. De Frölich Dávid útikönyvében még mindig az ország csodálatos gazdagságáról ír. Művét a Magyarországra jövő külföldieknek szánta és a nemzetközi törökellenes összefogást szorgalmazó új magyar politika kezdeteihez kapcsolódva írta: „A fémek valamennyi fajtája, az ón kivételével, sehol sincs nagyobb mennyiségben a földön, mint Magyarországon ... Olyan nemes fajú és erős bort terem (Magyarország) hogy némelyik versenyezhetne a spanyollal, a göröggel és a korzikaival... Itt van ... a legjobb, legtisztább kősó is ..." n
