Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)
Ifj. Gyuszi László: Tata a polgárosodás útján (A zsidók szerepe a 19. és 20. század elején)
Az 1882. évi tiszaeszlári vérvád ürügyén terjedő hangulatkeltés a két mezővárost sem kerülte el, ahol annak ellenére, hogy a „talaj egyáltalán nem alkalmas" az izgatásra, az „akut viszonyok közepette mégis megtörténik, hogy itt-ott szóváltás adja elő magát"? A híreket ugyan cáfolták, de fontosnak tartották, hogy tudósítsanak az antiszemita kilengésről. 1882 októberében durvább atrocitások érték a tatai zsidó hitközséget. Ismeretlenek betörték a zsinagóga és más zsidó házak ablakait és falait uszító feliratokkal — pl. „Űzda zsidót!" - firkálták össze. 9 Felmerül bennünk a kérdés: mi okozhatta alig néhány évvel az emancipációs törvény adta egyenlővé válás lehetősége, az asszimiláció előtti szabad út megnyitása után a zsidóellenesség fellobbanását? A válasz megadása során utalnunk kell néhány általános történeti aspektusra. Az egyik lehetséges válasz szerint — amely talán túl egyszerű és így nyilván vitára is okot adhat — a felszínt jelentő liberális törvényhozás és a társadalom valódi fejlettsége közötti minőségi különbségben keresendő. A liberális törvényhozás olyan demokratikus törvényalkotó munkával igyekezett felzárkóztatni az országot a kialakuló demokratikus Európához, amely törekvéssel ellentétben állt a magyar társadalomszervezet fejlettsége, vagy inkább fejletlensége. Tatán a zsidóság már régen helyben lakó, asszimilálódott csoport volt, mely megtalálta helyét a helyi társadalomban. Az antiszemita hullám hamar elvonult, mivel nem helyben kialakult jelenség volt, nem hagyott mély nyomokat. Valószínűnek látszik, hogy a helyi mérvadó izraelita körök tartottak attól, hogy egy-két ilyen kilengés, ha túlkompenzálják, s főleg, ha súlyos méretekben kezdenek vele foglalkozni, csak árthat a hosszú, keserves évtizedeken keresztül kialakult pozíciójuknak. Valószínű, hogy ennél bölcsebben nem is cselekedhettek volna, hiszen ez a vihar is amilyen gyorsan jött, úgy is távozott a kisvárosok egéről. Folytatódott tehát az a korszak, amelyet a tatai polgárság és a zsidóság aranykorának is nevezhetünk. A földesúri bérleményeken gondos gazdálkodással megszerzett pozíciók, a lassan meginduló fejlődés és a tradicionális magyar társadalom földhöz való kötődése az újtól, a változástól, a polgári foglalkozásoktól megteremtette a tatai zsidóság számára is azt a lehetőséget, hogy a helyi kapitalizálódás éllovasa legyen. Fentebb néhány gondolatban már szó volt a gazdasági növekedésről. A század második felében továbbra is sorra alakultak a különböző gyárak, üzemek: 1851-ben Steiner Éliás cukorgyára, ugyanebben az évben vetette meg a későbbi országos hírű bőrgyár alapjait Leopold Sándor tatai tímármester, 1852-ben Wessel Sámuel hozta létre posztómanufaktúráját. Ebben az időszakban a gazdasági aktivitás növekedésével együtt nőtt a hitközség társadalmi szerepe Tata-Tóvároson. Sorra alakultak a helyi zsidóság egyesületei, szervezetei. 1878-ban alakult meg az Izraelita Jótékony Nőegylet, amely hosszú évtizedeken keresztül segítette adományokkal az arra rászorulókat. 10 8 Tata-Tóvárosi Híradó, 1882. 26. sz. 9 Tata-Tóvárosi Híradó, 1882. 41. sz. 10 GOLDBERGER 1938.
