Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Miklósity Szőke Mihály–Bartosiewicz László: Két szarvasagancs amulett Brigetio polgárvárosból

Két szarvasagancs amulett Brigetio polgárvárosából Miklósity Szőke Mihály (ELTE Régészettudományi Intézet, Budapest) Brigetio polgárvárosának területén levő Komárom-Szőny/Vásártéren 1992 óta feltárás alatt álló épület omladékai közül eddig két szarvasagancsból készült tárgy került elő.

1 A nagyobb tárgy (1. kép) egy ügynevezett szarvasagancsrózsa, amely szarvas {Cervus elaphus L.)

2 elhullajtott

3 agancsának legalsó, a koponyával érintkező részéből készült ügy, hogy a medalion részt lefűrészelték az agancsról.

4 A fűrészelést két irányból végezték, először mintegy harmadáig befűrészelve az agancsot, majd másik irányból teljesen levágva az agancsrózsát (vö. 1. képpel). A tárgyon egy nagy és számos kisebb lyuk látható. A nagyobb lyuk az agancs széléhez közel fürt, kb. 8-9 mm átmérőjű, a rózsa pereméhez közelebb eső, felső részén erős használati kopásnyommal. A kilenc darab kisebb lyuk közül egy a medalion belső részén található, a többi a szélén. Az agancsrózsa szélén levő lyukak természetes eredetűek is lehetnek.

5 Véleményem szerint ebben az esetben a természetes lyukakat bővítették ki az agancsrózsa alsó szélén.

6 A kisebb tárgy (2. kép) a szarvasagancs szárának alsó részéből lefűrészelt körülbelül 10-12 mm vastag korong, amelyet a középső, szivacsos állományánál keresztben átfürtak. 1 A nagyobb tárgy leltári száma 995-F14.089.3. Feltehetőleg az épület egyik agyagtégla felmenő falának omladéka alatti rétegből került elő. (Ugyanebben a rétegben egy női portréval díszített üveggemma is előkerült, amely a 2. század második felére keltezhető. Erről BORHY 1996, 12-14. és BORHY 1997.) A kisebb tárgy leltári száma 992.3-007.26. Egy falkiszedés visszatöltéséből került elő. 2 MIKLER 1975, 5.; HOTTENTOT - VAN LITH 1990, 189., az ún. vörösszarvas. 3 A szakirodalomban általában megkülönböztetik a természetesen elhullajtott és a vadászott szarvasról való agancsot, mégpedig az alapján, hogy az előbbinek a medalion oldalán, a koponyával érintkező részen természetes a törésfelülete, míg az utóbbinak fűrészelt. DESCHLER-ERB 1998, 32., 168.; MIKLER 1997, 5-6.; BÉAL 1983a, 277.; FREY 1991, 190. 4 A szarvasagancs leírásához és részeinek terminológiájához lásd: BILLAMBOZ 1979, 95-101. és Fig. 1. Régészeti szempontú ismertetéséhez, mikro- és makromorfológiájához, kémiájához etc. alapvető DESCHLER-ERB 1998, második fejezetének vonatkozó részei, főleg II. 2. 2., II. 3. 2., II. 3- 4. 4., II. 5. 2. részek és Abb. 21. továbbá MACGREGOR 1985, 9-14. Az agancs morfológiájához továbbá: MIKLER 1997, 5-6. és Abb. 2. A szarvashoz még: GRANT 1981.; HOTTENTOT - VAN LITH 1990, 189-190. és Abb. 2.; BÍRÓ 2000, 14. 5 MIKLER 1997, 5-6. Ezeken át haladtak az élő agancs bőrének vérellátását biztosító vérerek. Itt szeretném megköszönni Vörös István segítségét, amiért a szarvasagancsra vonatkozó alapinformációkkal ellátott. 6 Az agancs megmunkálásához: DESCHLER-ERB 1998, 4. fejezete, MIKLER 1997, 9. A vaskort megelőző felhasználásához: BILLAMBOZ 1977. A növekedésben levő agancs Frey, S. szerint nem használható, és megmunkálás előtt valószínűleg vízbe áztatták, ahol megpuhult, majd száradás után visszanyerte keménységét: FREY 1991, 190. Ezt kísérlettel világosan bemutatja MACGREGOR 1985, 63-65., Fig. 40. 105