Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Bessenyei Széli Farkas (1844-1909) királyi ítélőtáblai tanácselnök 1844. április 28-án született Hódmezővásárhelyen régi kálvinista nemesi családból. A gimnáziumot Debrecenben és Nagykőrösön végezte, ezután jogot hallgatott és ügyvédi oklevelet szerzett. 1868. június 15-én Csongrád vármegye szegedi járásának esküdtjévé választották. 1871. március 30-tól tiszteletbeli szolgabíró, 1874-től kunszentmártoni járásbíró lett. A bíróságok szervezésekor állami szolgálatba lépett: 1878. január 4-én karcagi törvényszéki bíróvá, 1882. október 31-én a budapesti királyi ítélőtáblához pótbíróvá, 1887. január l-jén rendes bíróvá nevezték ki, s itt az I. bűnügyi tanács tagja volt. 1891. január l-jén a debreceni királyi ítélőtábla tanácselnöke lett. 1889-ben távozott Kunszentmártonból. Hivatalos működése mellett, melynek legnevezetesebb pontja a híres tiszaeszlári per referálása volt, talált időt tudományos foglalkozásra is. Még mint kunszentmártoni járásbíró - Rómer Flóris ösztönzésére - régészeti társulatot alakított (Tiszazugi Archeológiai Magántársulat), mely több eredményes ásatást is végzett. Számos történelmi tárgyú dolgozatot tett közzé, amelyekért a Magyar Történelmi Társulat, az Országos Régészeti és Embertani Társulat, a Heraldikai és Genealógiai Társulat és a Magyar Nyelvtudományi Társaság igazgató-választmányának tagjává, a debreceni Csokonai-kör 1895-ben pedig elnökévé választotta. Mint szenvedélyes régiség- és könyvgyűjtő, unikumokban és ritkaságokban gazdag könyvtárából többször közölt könyvészeti adatokat a Magyar Könyvszemlében. Sajtó alá rendezte Gyárfás István 4 kötetét (A jászkunok története), 1894-ben megírta a Nagybessenyői Bessenyei család történetét, melyhez ő maga is tartozott. 1896-ban régi magyar nemessége épségben tartása mellett a bessenyei előnév adományozásával tüntették ki. 1907 augusztusában saját kérelmére történt nyugdíjaztatása alkalmából a király érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend középkeresztjét adományozta neki. Ezután Budapesten telepedett le, s ott halt meg 1909. december 17-én. Irodalmi munkásságából: Költeményeket írt a Hölgyfutárba (1861-64), a Széchenyi Emlékkönyvbe (1861), a Hódmezővásárhelyi Naptárba (1862) stb. Főbb tudományos művei: A Tiszazugi Archaeológiai Magántársulat 1876-iki ásatásainak leírása; A nagy besenyői Bessenyei-család története, 1890; Testi büntetések a Debrecen városi régi jogban. Debrecen, 1897. stb. Történeti tárgyú tanulmányai és forráspublikációi főleg a Századokban jelentek meg, így a róla elnevezett Széli Farkas-kódex (1884). Forrás SZINNYEI József 1980. Magyar írók élete és munkái XIII. köt. Századok 1910. Nekrológ Csetényi Mihályné közlése