Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Székelyné Kőrösi Ilona: Migráció a Duna-Tisza közén. Kerekegyháza. Egy soknemzetiségű település létrejötte a 19. században

gál. A részletes leírásokból képet alkothatunk a korabeli Kerekegyháza társadalmáról, személyes viszonyokról, és a megrongált épületekről, amelyekkel kapcsolatban 6, 8, 16 fiókos ablakokat emlegetnek, ami ebben az időben módos épületekre vall.

26 A polgári kori Kerekegyháza rendkívül gazdag forrásanyaga 7 a korabeli életmódra, egészségügyi és higiéniai viszonyokra vonatkozóan is értékes adatokat tartalmaz. A haláleset felvételekhez és a végrendeletekhez csatolt inventáriumok egyes személyek vagyoni helyzetét reprezentálják, néhány esetben érdekes életutak feltérképezésére is alkalmat adnak. Ilyen például Innfeld Ferencné hagyatéki leltára 1885-ből. Az ingatlanokon, jószágokon és pénzeken felül drága ingóságokat, polgári életvitelre utaló bútorokat és személyes tárgyakat, nagy mennyiségű értékes ruhaneműt, edényeket, ezüst készleteket és ékszereket tartalmaz. A 65 éves korában elhunyt asszonyról kideríthető, hogy Csehország Graczen nevü városából érkezett, Kerekegyházán való végleges letelepedése előtt a vacsi uradalom tiszttartónője volt, és nyugdíjat kapott a herceg Koburgok vacsi uradalmi pénztárából.

28 A sok nehézséggel járó kezdetek, a letelepedés, a házépítések, a földek müvelésbe vétele és a heterogén lakosság összekovácsolódása után Kerekegyháza lendületes fejlődés színtere volt, amelyet a századforduló éveinek látványos építkezései is érzékeltettek. Új községháza, jegyzői lak, iskola, templomok épültek, volt vendégfogadó, kocsmajégverem, piac, vásártér, vágóhíd, szárazmalmok, 1897-tól két gőzmalom, 1896-ban megalakult a községi hitelszövetkezet, 1899-ben vásártartási jogot nyert a község. Jól bevált a szőlő- és gyümölcs-, különösen a baracktermesztés. Az 1890-es években Kerekegyháza már újabb birtokszerzésekkel is foglalkozott, legelőket vásárolt, földeket adott el jó haszonnal. A település gazdasági fejlődéséhez újabb nagy lehetőséget adott az 1904-ben kiépült Kecskemét-Kerekegyháza vasútvonal, amely összeköttetést jelentett a fővárossal és más településekkel is, s amelynek költségeihez Kerekegyháza is hozzájárult. 1907-ben 758 házat és 3698 lakost tartottak számon és ezek a számok a következő évtizedekben is gyarapodó tendenciát mutattak. Kerekegyházán a letelepült népesség sokféleségének köszönhetően a gazdálkodásban, életmódban és müveitségben folyamatos kölcsönhatások zajlottak, változatos kultúrájú, életerős és összetartó közösséggé vált, amelyet a község alapításának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen így jellemeztek: „Nemcsak él, de virágzik, boldogul, halad."

29 Ez napjainkban, az alapítás 150. évében is érvényes megállapítás. (1-14. képek) 26 BKMÖL V. 348. Kerekegyháza község iratai 19. cl. 1883. Weisz Náthán vallomása, Ficzck János, Makkos Antal, Komlósi Antal ügyei. 27 A polgári kori iratanyag a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat kecskeméti levéltárában: 114 kötet, 30 füzet. 20 doboz. BKMÖL V. 348. 28 BKMÖL V. 348. Kerekegyháza község iratai. 19. d. 680/1885. 29 Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1907. 201. p. Az ünnepség önálló kiadványa: KEREKEGYHÁZA 50. A település 20. századi történetéhez: VINCZE F. 1942., KOVÁCS T. 1986., PÉTERNÉ FEHÉR M. 1997.. PETŐ M. 2000.