Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Sabján Tibor: Késő középkori lakóházak rekonstrukciói (Sarvalyi példák)

A tervek elkészítéséhez a sarvalyi házak sokszínűségéből két épületet kellett kiválasztanunk. Az egyik háznak mindenképpen egy kőpincében végződő, füstös szobával kezdődő, egyenes vonalban épített hosszú házat néztünk ki. Ebből a jellegzetes típusból több is előfordult Sarvalyon, talán legszebb példáit a 10, és a 15, számú ház képviselte. A 10. számú háznak szabályos, jól értelmezhető alaprajza volt, de az első helyiségben lévő kemencéje sajnos erősen szétdúlt állapotban került elő, ezért a választásunk a 15. számú házra esett, Ennek alaprajza szintén egyértelmű volt, de kemencéje a ritkábban előforduló kőből készült változatot képviselte (csak két ilyen kemence volt a faluban).

8 A füstös szobás ház mellett szerettük volna a falu egyik kályhás házát is rekonstruálni. Mivel a 23. számú ház nagyon töredékes állapotban került elő, választásunk csak a 17. számú házra eshetett. Ennek bonyolult alaprajza, jó állapotban fennmaradt kályhája érdekes feladatnak ígérkezett. A 15. számú lakóház rekonstrukciója Alaprajz A 15. számú lakóház alaprajzi értelmezését HOLL Imre és PARÁDI Nándor már elvégezte, a munkák során mi is ehhez a kézenfekvő megoldáshoz igazodtunk.

9 Eszerint az első kemencés helyiség a füstös szoba (az ő szóhasználatukkal: lakókonyha), ezt követi egy lakókamraként meghatározható fűtetlen helyiség, melyről már csak a szegényes leletanyag (háztartási és munkaeszközök hiánya) miatt is feltételezik, hogy a család egy részének hálóhelyeként szolgálhatott.

10 A pince előtti tágas teret, amely feltehetően egy hosszabb szakaszon az udvar felé nyitott volt, fészernek, színnek határozták meg az ásatok.

11 Innen nyílt a mélyebben fekvő pince bejárata, amelynek lejtősen mélyülő lejáróját kőből készült támfalak szegélyezték. A pince falát agyagba rakott kőből készítették, vastagsága 50 és 80 cm között változott. A kőfal maradványai az egykori felszín fölé emelkedtek, ahogy ezt több pince esetében is meg lehetett figyelni. A pince közepén egy nagyobb lapos kő feküdt, amelyre a mestergerendát alátámasztó oszlopot állították.

12 A pincének tehát keresztirányú gerendákból készített födémé lehetett, melyet mestergerenda erősített és oszlop támasztott alá. Ebből a tényből az ásatok arra következtettek, hogy a pince fölött is lehetett egy hasznos lepadlózott tér (kamra), melyet raktározásra használhattak,

13 Az épület helyiségei között közvetlen átjárásra, vagyis ajtóra utaló nyomokat nem találtak a régészek, ezért azt feltételezték, hogy a helyiségek külön-külön bejárattal az udvar felől voltak megközelíthetők. Ezt a rendszert a logikai megfontolások és a néprajzi párhuzamok is igen valószínűvé teszik.

14 Az ásatok fenti értelmezése a 15. számú ház megmaradt padlózatainak, viszonylag jól kirajzolódó tüzelőberendezésének és a fal talpgerendái alá rakott, sávokban feltárt kőalapozásainak alapján készült, biztos képet nyújtva az egykori épület alap8. PARÁDI Nándor 1979. 64. 9. HOLL Imre 1979. 37-41.; HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 27-29. 10. HOLL Imre 1979. 39. 11. HOLL Imre 1979. 41. 12. PARÁDI Nándor 1979. 52. 13. PARÁDI Nándor 1979. 52.; HOLL Imre 1979. 41. 14. HOLL Imre 1979. 39. 392