Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

a probléma megoldást nyerne, a mostani 15 munkással szemben J>o munkást lehetne foglalkoztatni és nem zárna időnként deficittel a malmunk" /277/ panaszkodnak a malom dolgozói 195o-ben. A feldolgozott gabona mennyisége a következő képpen alakult : ev <1 19*5; 55ooo hozzávetőlegesen 1951. 32571 1952. 33577 1957. 26851 1958. 3o4lo 1959. 27445. 196o. 27222 /278/ A malom őrlési munkája egyre csökkenő tendenciát mutat. A kapacitás kihasználása 196o-ban már csak 36,3 % volt. A kis malmoknak a leállítása és egy összpontosított helyen való őrlés megszervezése gazdaságosabb volt, ezért 1960. december 31-óvel a malom, mint gazdálkodó egység megszűnt. /279/ Hasonló

M

elhalási"folyamat játszódott le a dohánybeváltó hivatal esetében is, A század elején a tiszaroffi dohánybeváltó hivatal Magyarországnak rangban az ötödik hivatala volt a 32- közül. Akkor a területhez tartozó gazdaságok évente 36oo-4ooo kh területen termeltek főleg Tiszai dohányt. Az első világháború után a termelés nagyon lecsökkent, mert a monarchia felosztása után nem kellett Ausztriának is termelni /ugyanis minden második év termése Ausztriáé volt/. Ezekben az években tehát évente már csak 72o-75o kh—n folyt a termelés. Ekkor főleg Tiszai, kis részben Szabolcsi dohányt termeltek. Exportra nagyon kis mennyiség került. - 272 -