Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Fogarassy László: A Tiszántúl elvesztése 1919 áprilisában
helyenként ellenséges viselkedése miatt kellett kivonulniok. „A módfölött felháborodott parasztok a házakból lövöldöztek a visszavonuló csapatokra. E lövöldözés közben elesett Svastits őrnagy zászlóaljparancsnok, a 44-es vörösezrednek egy géppuskás századparancsnoka és több, mint 10 más katona."54 A csapatokat sikerült megállítani a Hortobágy-csatornánál. Böhm, Békési hadosztályparancsnok és Kunfi népbiztos, hadosztály politikai megbízott a csapatok közt tartózkodott a leghevesebb ágyú- és gépfegyverharc alatt is. A sötétség beálltával azonban a helyüket még megálló 44-esek és 68-asok is otthagyták a frontot és rendetlenül vonultak vissza Kaba-Kisújszállás felé.55 A 6. hadosztálynak Kétegyházán álló biztosító csapatait Ókígyós vasúti állomásra szorították vissza a románok. A hadseregparancsnokság most Szolnoknál, Tiszafürednél és Rakamaznál hídfőállások építését rendelte el azzal, hogy ehhez munkaerőket a direktóriumok kötelesek adni. Az 1. vörös hadosztály erős védelmi harcokra kényszerült Nagykállónál, majd április 26-án a csepeli vasaszászlóaljjal, 11/32. zászlóaljjal és az ugyancsak zászlóaljnyi erőt kitevő nyíregyházi munkásokkal eredményes támadó visszavágást hajtott végre Nyíregyházáról Nagykálló felé. Ebben az ütközetben Pogány József is résztvett, mint az 1. hadosztály politikai megbízottja. „A földreszállt pokol - Az Isonzó eposza" és „A meghódított Orosz-Lengyelországon keresztül" c. világháborús riportkönyvek szerzőjének hadszíntéri debüje olyan jól sikerült, hogy Böhm Vilmos aznapi hadseregparancsában Sipos hadosztályparancsnokkal és Szabó-Papp vezérkari főnökkel együtt névszerint megdicsérte. Az ütközetben összesen 3 teljes, 2 gyenge zászlóalj és 3 üteg vett részt, a Magyar Távirati Iroda jelentése szerint több gépfegyvert és egy ágyút zsákmányoltak a románoktól.56 Ez azonban mit sem változtatott az általános hadihelyzeten, Nyíregyházát ki kellett üríteni. Aznap kapitulált Kótaj-Demecser körletében a székely hadosztály a 2. román lovashadosztály előtt. A székely hadosztály parancsnoksága a szatmári ellenforradalmi események óta számított rá, hogy két tűz közé fog kerülni, mert a Hadügyi Népbiztosság Kratochvil ezredes idevonatkozójelentését igazolásul nem fogadta el. Ezért április 19-én reggel dr. Kiss Károly tart. főhadnagyot hadikövetként hagyta vissza a kiürített Szatmáron, 20-án pedig Király Aladár volt háromszéki főispánt, Boross Sándor őrnagyot és Pál Imre századost küldte hadikövetként Nagykárolyra a 7. román hadosztályparancsnoksághoz. Kratochvil fegyverszünetet és a román hadműveletek beszüntetését kérte, azzal, hogy hadosztálya „nem bolsevista alakulat", sőt a magyar Vörös Hadsereg ellen készül fordulni. Dimitrescu tábornok azt válaszolta Pál százados útján, hogy ő nem jogosult fegyverszünet megkötésére, ha a székely hadosztály be akarja szüntetni a harcot, tegye le feltétel nélkül a fegyvert. A válasz április 21-én ért be Mátészalkára a hadosztályparancsnoksághoz, mire Kratochvil ellenjavaslattal küldte vissza a hadikövetet. Ezen a napon a székely csapatokhoz beosztott politikai megbízottak kénytelenek voltak alakulataiktól megszökni. Az Érmihályfalváról vasúton Debrecenen át Nyírbátorra irányított Schupler-csoport (21. székely dandár) élszállítmányait Debrecennél nemzetközi csapatok le akarták fegyverezni, mire azok csak ellenállással fenyegetődzve tudtak visszatolatni Frmihályfalvára, ahonnan hosszadalmas gyalogmenettel értek be Nyírbátor környékére. Április 24-én Kiss főhadnagy hadikövet átadta a székely hadosztályparancsnokságnak a román hadsereg vezérkari főnök parancsát, amely szerint a románok kapitulációs feltételek gyanánt kilátásba helyezték, hogy a tiszteket és a legénységet a folyó hadműveletek befejeztéig internálják, utána azonban szabadon lesznek bocsátva és lakóhelyeikre mehetnek. Garantálták életüket, vagyonukat és teljes szabadságukat is. Ennek alapján 1919. április 26-án 13 órakor Nyírbaktán megkötötték a fegyverletételi egyezményt, amelyet a székely különítmény részéről Gross és Füleky századosok és Molnár Béla főhadnagy, a 2. román lovashadosztály részéről pedig Alexandru Guliano főhadnagy írta alá. A demecseri kapitulációnál körülbelül 6000 fegyveres voltjelen. Nem kapitulált a tüzérség nagyobbik fele, a teljes lovasság és különböző gyalogsági alakulatok töredékei, összesen körülbelül 3-4 zászlóaljnyi erőben. Mindezek vagy nem kapták meg a fegyverletételi felszólítást, vagy nem voltak hajlandók román fogságba menni. Sok székely katona lefegyverzés után, a román bánásmód hatására megszökött és igyekezett átjutni Tisza jobbpartjára. A románok ugyanis néhány napig el voltak foglalva a székely csapatoknak elszállításával, még a fegyvereiket is csak április 28-án vették át. Teljesen valótlan az egykorú román sajtóban és a román hadtörténelmi irodalomban közkeletű állítás, hogy ők szabályosan bekerítették és elfogták a székely hadosztályt, mert aznap csak Záhonynál tudták elérni a Tiszát, csapatuktól elszakadt kisebb székely csoportok Veresmartnál zavartalanul átkeltek a folyón. Amikor az 1. vörös hadosztály részei Oros és Nyírpazony felől ellentámadásra indultak a Nyíregyháza felé rohamozó románok ellen, Nyírturánál (Breit szerint „lehet, hogy csak tévedésből") arra visszavonuló székelyeket is megtámadtak. Székely részről azt állítják, hogy visszavonulás közben két tűz közé kerültek, elől a vörösök, hátulról a románok lőtték őket. Még így is - mondja az egyik tudósítás - igyekeztek elérni Tiszát, de olyan hírt hallottak, hogy a csehek elérték Tokajt, sőt a folyón is átkeltek és Rakamazon vannak. Ez késztette őket arra - mivel a rémhír alapján harmadik oldalról is körülzárás fenyegette őket -, hogy föladják a harcot és „kiegyezzenek a románokkal."57 Április 27-én a szerbek is megkezdték az ellenségeskedést: átkelve a Maroson, megszállták Nagylakot és Makót, amelyek csak gyenge vörösőrséggel voltak biztosítva. Erre a Hadügyi Népbiztosság a 2. hadosztályt is alárendelte a Keleti Hadseregparancsnokságnak, amely a csongrádi hídfő védelmével bízta meg. A románok ezen a napon nem zavarták a visszavonulást, csak felderítő tevékenységet folytattak. A 4. vörös hadosztály még harcképes csapataival (két zászlóalj, négy üteg) a Hortobágy csatornát Püspökladány és Karcag közt tartotta megszállva, míg a debreceni katonai kerületi parancsnokság (Sárói-különítmény) biztosító osztagai a kishortobágyi csárdánál, zöm a tiszafüredi hídfőben állott. Az 1. hadosztály töredéke (1/22. csepeli, 11/32., 111/32. zlj és tüzérség) Rakamaz-Balsa vonalában. Nyíregyházánál harcoló csapatok nagyrésze elszéledt, egyes csapatok kierőszakolták a Nyíregyházáról való vasúti elszállítást^ Április 28-án az 1. hadosztály önkényesen feladta a rakamazi hídfőt. A románok felújították a magyar csapatok üldözését, Püspökladánynál támadásuk pánikot keltett a 4. hadosztályban, azonban a Hadseregparancsnokság az ecsegfalvi hídtól három századot Kisújszállásra rendelt, a tartalék segítségével-sikerült a visszavonulást eléggé rendben végrehajtani.59 Presan tábornok, a román nagyvezérkar főnöke azt a javaslatot küldte Foch tábornagynak, hogy miután a magyar csapatokat rövidesen át fogják vetni Tisza balpartjára és csapataik legnagyobb részét átdobják a Dnyeszter-frontra, koncentrikus támadással foglalják el Budapestet és teljesen fegyverezzék le a magyar haderőt. Erre a célra mindössze két román hadosztályt ajánlott föl azzal, hogy ,,ha a szövetségesek e hadművelet céljaira semmit sem áldoznának, a román csapatok a Tisza mentén megállanak, ahol a legkönnyebben állhatnak ellen a magyarok újabb támadásainak ... 60 A székely hadosztálynak a kapitulációhoz nem csatlakozott maradványai - kimerültek, hiányos felszerelésűek és fegyverzetűek, köztük sok kiképzetlen újonccal - Kálkápolna-Füzesabony területén kezdtek gyülekezni. Április 29-én szerbek és franciák szállták meg Hódmezővásárhelyt, Dráván innen pedig szerbek vonultak be Golára és Turbék 224 magaslatra (Mozsgótól délre). A románok elfoglalták Rakamazt, Tiszafüredet azonban a Verbőczy-zászlóalj, 11/39. zászlóalj és az ottani nemzetőrség kitartóan védelmezte. 253